Muzulmán ellenállás iszlamisták ellen

Annak apropóján, hogy ezt a blogot is be akarták már tiltatni muzulmán részről érdekes lehet a hír, amelyet a Spiegel magazin jelentetett meg honlapján, miszerint iszlám országokban muzulmán bloggerek küzdenek rezsimjeik és a vallási fanatizmus ellen. (Iszlámkritikus blogok muzulmán részről? Hmm. érdekes...) A bloggerek tevékenységükkel az életüket kockáztatják ezekben az országokban.

"Az első "család becsületét megvédő gyilkosság", melyről Rana Husseini írt, egy 16 éves lány esete volt, akit bátyja ölt meg, miután megerőszakolta kishugát. A család a lányt tartotta bűnösnek, mondván, "elcsábította" bátyját. Mindez 1994-ben történt. Rana ekkoriban a "Jordan Times" riportere volt, és "szép dolgokról" akart írni, úgy mint kultúra, zene, irodalom és fesztiválok.

[...]

Rana az Oklahomai Egyetemen tanult művészetet és újságírást. [...] Hazatérte után észre kellett vennie, hogy az iszlám világban egy nő életének nincs nagy értéke, és mint szexuális támadások elszenvedői, kétszeresen is bűnhődniük kell. [...]
Rana 13 éve ír a "család becsületét megvédő gyilkosságokról", minden évben 25 esetről számol be. A muzulmán országokban a rendőrség és igazságszolgáltatás szemében a "család becsülete" nagyobb értékkel bír, mint a nő élete.

Rana kapcsolatban áll az iszlám országok demokratikus mozgalmainak talparállításával (és számos egyéb társadalmi probléma kezelésével) foglalkozó RAND nevű amerikai szervezettel is, akik folyamatosan kapcsolatokat keresnek muzulmán országokban 2001 szeptembere óta."

A másik, Spiegel által bemutatott blogger Mahmud al-Jussif, akinek 2003-ban megkezdett blogja azóta elérte az 1,8 millió látogatót, ma az arab világ egyik legismertebb bloggerjei közé tartozik. Blogján többek közt ezt írja: "Az internet demokratizálja a világot! Ez a legnagyobb veszély az autoritárius és tudatlan rezsimekre. Ebben az új fejlődési lehetőségben mi is szeretnénk részt venni."

Érdeklődőknek az oldal megtekinthető itt angol nyelven. Azoknak mindenképp javallott az olvasása, akik megrögzötten állítják, hogy Amerika beavatkozása egy demokratikus fejlődésért hiba volt, illetve, hogy "amerikának csak az olaj kell". A fentiekben egy muszlim országban élő demokratikus gondolkodású muzulmán gondolatai olvashatók a szabadabb világ iránti igényéről. Két Michael Moore könyv között talán érdemes a másik oldalt is meghallgatni...

Hang the Bastard, hang'im high!

A FigyelőNet-en olvashatók magyarul kivonatok a nyugati sajtó reakciójáról Száddám akasztásával kapcsolatban. Sajnálattal veszem észre, hogy a legtöbb sajtóorgánum negatívan nyilatkozik a jeles eseményről. Száddám népírtásait és bűncselekményeit nem kísérte anno ekkora felháborodottság nyugati világunkban, most miért akarja hirtelen mindenki oltalmába venni ezt a szörnyeteget.

Így a die Presse: "Másfelől Szaddám Huszein felakasztása nem vet véget az iraki erőszaknak, sőt talán még inkább felgerjeszti." Ismerve a muzulmán világot felgerjednek azok bármin, így örülnek csak, hogy újra van min "megsértődniük", "megdöbbenniük".
Ne feledjük azonban, hogy Száddámot iraki bíróság ítélte el. A felháborodott "tömegek" pedig szélsőséges potenciális terroristák, nem pedig az "iraki nép". Azért nehogy már ezen bűnöző elemek reakciója alapján ítéljék meg a jeles eseményt. Mi van Európával? Miért vagyunk annyira beszarva a muzulmán szélsőségesektől, hogy sajtótermékeinben bólogatva helyeslik az iszlamisták cselekedeteit. Gondoljunk csak Milosevic esetére. Az európai sajtó egy emberként ítélte el tetteit. Amint egy muzulmán diktátorról van szó, aki veszélyt jelentett egész kis bolygónk békéjére, azonnal befosunk, és senki nem meri nyíltan felvállalni (a nyugati sajtóban), hogy igenis helyes volt a kivégzés.

A "der Standard" (egyébként kedvenc osztrák lapom) ellentmond annak a washingtoni értékelésnek, amely szerint a volt iraki elnök kivégzése "mérföldkő Irak számára a demokrácia felé vezető útján".
Meg kell mondjam, én igenis hiszek abban, hogy Iraknak kell a demokrácia. Hiszek abban, hogy az egész világon megvalósítható lenne a demokrácia, és a diktatúrákat, különösen azokat, melyek atomfegyvereikkel fenyegetik világunkat, meg kell szűntetni. Miért gondolja a Standard, hogy az irakikanak nem tesz jót, ha egy potenciális veszélyt eltávolítanak a demokráciájuk útjából? Persze, szélsőséges csoportok veszélyeztethetik a rendet és közbiztonságot. De talán mi, európaiak azzal segíthetnénk az iraki népet, hogy újságaink és a média nem az iszlamista elemek véleményeit hagyja jóvá, nem őket támogatjuk hallgatólagosan. Száddám kivégzése után belenéztem az EuroNews és Deutsche Welle hírtévék adásaiba, és sok iraki az örömkönnyeivel küzködve ujjongott a diktátor halála felett... mi van azzal az emberrel, aki Száddám tárgyalásán arról vallott, hogy a diktátor rezsimje hogyan irtotta ki családját? (erről részletesebben a Napidzsihádban olvashattok). Ezek az emberek nem érdemelnek elégtételt? Az ő véleményüket ki képviseli?

A francia Libération szerint sem igazságtétel történt Szaddám Huszein kivégzésével, hanem "polgárháborús bűntett".
Szeretném látni a Libération cikkeit arról az eseményről, amikor Száddám egy kurd falu (civil) lakóin tesztelte vegyi fegyvereit.

Vegyük észre; egy vérengző diktátorral kevesebb, énekeljük tehát együtt, "hang the bastard"!