A ZDF-nek adott interjújában (mely egyébként ma este 19.10-kor meg is tekinthető), Claudia Roth értetlenül áll azok előtt a politikusok véleményei előtt, akik Törökországot, mint egy az EU-ba nem integrálható államot látják.
A politikusasszony azon véleményének adott hangot, hogy örömmel látja, hogy az EU csatlakozás körüli vita Törökországban dinamikus reformfolyamatot indított el, és erősödtek az emberi jogok.
Ezután két bekezdésen keresztül sorolja, hogy hát igen, azért a keresztényeket és alévitákat nem kéne üldözni és talán a kurdok elleni atrocitások sem a legpozitívabbak. (Tehát amolyan "mit adtak nekünk a rómaiak" mintára megindokolja a saját állításáról, hogy miért nem igaz.)
C.Roth örülne neki, ha a szövetségi elnök (az államfő megfelelője nagyjábol azonos jogkörökkel, mint a magyar államfő) nem írná alá a nemrégiben elfogadott bevándorlási törvényt, melynek célja, a német szociális rendszer tehermentesítése. A törvény fő célkitűzései között a bevándolrók német nyelvi ismereteinek fejlesztése szerepel (az integrációs kurzusokat kötelezővé teszi, valamint óraszámukat 600-ról 900-ra emeli, azonkívül előírja, hogy a házastársként Németországba érkező nőknek nagykorúnak kell lenniük - így próbálva küzdve a muszlim kényszerházasságok ellen. Ez a törvény C. Roth szerint kirekesztő és igazságtalan, mert nem egyenlő emberként kezeli a japán programozót, aki folyékonyan beszél angolul, és az anatóliai iszlamista kecskepásztort, aki még a saját anyanyelvét sem beszéli folyékonyan. A törvény ugyanis a japán és amerikai bevándorlókat felmenti a kötelező német nyelvismeret kritériuma alól.)
Claudiánk ezután meg is magyarázza egy példával, hogy mennyire elrugaszkodottak a valóságtól a nézetei. Szerinte ha ő egy törökhöz menne feleségül, aki nem beszél németül, akkor nem hozhatná be ezt a törököt német területre. Nos igen. Általában kereső török nők azok, akik a férjeiket hozzák Németországba. Talán érdemes lenne megnézni, hány török kislányt (! - kiskorút) kényszerítenek házasságra törökországi törökökkel. Szegény lányok nem beszélnek németül, így teljesen férjükre vannak utalva, akik sokszor rabszolgaként kezelik őket. A lányok még orvoshoz, sőt nőgyógyászhoz sem tudnak elmenni panaszok esetén férjük nélkül, és akkor is férjükön múlik, hogy mi az, amit lefordítanak nekik az orvos szavaiból. Különösen, hogy sokszor a férj is alig beszél németül, és még a problémát sem tudják elmagyarázni. Nem beszélve arról, hogy az illető lányok gyakorlatilag egész életükre a lakásuk négy fala közé vannak zárva, elzárva minden társadalmi kontaktustól - német nyelvismeret híjján. A szörnyű életkörülmények sokszor öngyilkosságba hajtják ezeket a lányokat.
Anyagi oldalról nézve pedig: egy japán programozó vagy amerikai üzletember általában átlagon felüli keresetével átlagon felüli adóbevételt is jelent az államnak. Törökök esetén inkább csak a szociális hálót terhelik az újonnan érkezettek. A Szociális Hivatal előtt érdekes módon nem amerikai üzletemberek kígyózó sorait látni, mint ahogy ritkán hallani Köln és Berlin gettóiban randalírozó japán programozógang-ekről sem...
C. Roth talán néha kimehetne az utcára, és megnézhetné, hogyan élnek az emberek és felébredhetne multikulti rózsás álmából.
Claudi többi okossága este a ZDF-en.
A politikusasszony azon véleményének adott hangot, hogy örömmel látja, hogy az EU csatlakozás körüli vita Törökországban dinamikus reformfolyamatot indított el, és erősödtek az emberi jogok.
Ezután két bekezdésen keresztül sorolja, hogy hát igen, azért a keresztényeket és alévitákat nem kéne üldözni és talán a kurdok elleni atrocitások sem a legpozitívabbak. (Tehát amolyan "mit adtak nekünk a rómaiak" mintára megindokolja a saját állításáról, hogy miért nem igaz.)
C.Roth örülne neki, ha a szövetségi elnök (az államfő megfelelője nagyjábol azonos jogkörökkel, mint a magyar államfő) nem írná alá a nemrégiben elfogadott bevándorlási törvényt, melynek célja, a német szociális rendszer tehermentesítése. A törvény fő célkitűzései között a bevándolrók német nyelvi ismereteinek fejlesztése szerepel (az integrációs kurzusokat kötelezővé teszi, valamint óraszámukat 600-ról 900-ra emeli, azonkívül előírja, hogy a házastársként Németországba érkező nőknek nagykorúnak kell lenniük - így próbálva küzdve a muszlim kényszerházasságok ellen. Ez a törvény C. Roth szerint kirekesztő és igazságtalan, mert nem egyenlő emberként kezeli a japán programozót, aki folyékonyan beszél angolul, és az anatóliai iszlamista kecskepásztort, aki még a saját anyanyelvét sem beszéli folyékonyan. A törvény ugyanis a japán és amerikai bevándorlókat felmenti a kötelező német nyelvismeret kritériuma alól.)
Claudiánk ezután meg is magyarázza egy példával, hogy mennyire elrugaszkodottak a valóságtól a nézetei. Szerinte ha ő egy törökhöz menne feleségül, aki nem beszél németül, akkor nem hozhatná be ezt a törököt német területre. Nos igen. Általában kereső török nők azok, akik a férjeiket hozzák Németországba. Talán érdemes lenne megnézni, hány török kislányt (! - kiskorút) kényszerítenek házasságra törökországi törökökkel. Szegény lányok nem beszélnek németül, így teljesen férjükre vannak utalva, akik sokszor rabszolgaként kezelik őket. A lányok még orvoshoz, sőt nőgyógyászhoz sem tudnak elmenni panaszok esetén férjük nélkül, és akkor is férjükön múlik, hogy mi az, amit lefordítanak nekik az orvos szavaiból. Különösen, hogy sokszor a férj is alig beszél németül, és még a problémát sem tudják elmagyarázni. Nem beszélve arról, hogy az illető lányok gyakorlatilag egész életükre a lakásuk négy fala közé vannak zárva, elzárva minden társadalmi kontaktustól - német nyelvismeret híjján. A szörnyű életkörülmények sokszor öngyilkosságba hajtják ezeket a lányokat.
Anyagi oldalról nézve pedig: egy japán programozó vagy amerikai üzletember általában átlagon felüli keresetével átlagon felüli adóbevételt is jelent az államnak. Törökök esetén inkább csak a szociális hálót terhelik az újonnan érkezettek. A Szociális Hivatal előtt érdekes módon nem amerikai üzletemberek kígyózó sorait látni, mint ahogy ritkán hallani Köln és Berlin gettóiban randalírozó japán programozógang-ekről sem...
C. Roth talán néha kimehetne az utcára, és megnézhetné, hogyan élnek az emberek és felébredhetne multikulti rózsás álmából.
Claudi többi okossága este a ZDF-en.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése