Sokat hallani manapság a "multikulturális társadalom" Európában megvalósítani kívánt modelljéről. Az elmélet (én inkább agyrémként utalnék rá) egy mozaikszerű kultúra-szőnyeget képzel el az öreg kontinens szívében. Az ötletet körülbelül ahhoz hasonlítanám amikor a kedves elvtársak a Szovjetunióban kitalálták a legtermészetellenesebb dolgokat, és jobbra-balra nem tekintve vakon haladtak az elérni kívánt cél felé. Megoldjuk a kazah öntözést - kiáltott az egyik agyamputált. Meg is oldották; mára az Aral- tó eredeti méretének kevesebb, mint 50%-ára zsugorodott, a tóparti halászfalvak elnéptelenedtek, a régi földművelőtelepek elsivatagosodtak. Legyen nemzetközi munkásmozgalom - kiált lelkesen egy másik... hát nem lett. Milliószámra lehet sorolni a kedves elvtársak agyrémeinek kisiklását...
A jelenség napjainkban megismétlődik az Európai Unió keretein belül. Aki felemeli a szavát a multikulti ellen, az azonnal rasszista, népheccelő, uszító pogány, akit minimum meg kell égetni, felnégyelni, és az EU négy sarkában kitűzni mind a négy fejét.
Hát kedves elvtársak! Gondolkodjunk. Először is látunk-e példát hasonló jelenségre a környező világunkban, vagy akár láttunk-e példát rá a történelemben? Az USA? Ha jól emlékszem voltak ott valami indián kultúrák. Ma az indiánok szemetet szednek az út szélén, és rezervátumokban mutogatják őket. Az odaérkezettek pedig nem egy mozaikszerű kultúrát alakítottak ki, hanem mindenki "beleadott valamennyit a közösbe", abból formálódott ki az USA kultúrája. Ezért is hívják olvasztótégelynek. De meg lehet nézni a szubkultúrák jelenlétét az Egyesült Államokban: egyfelől ott sem működik a dolog (gettók), másrészt az USA szubkultúrái csak társadalmi szinten különülnek el a mainstream kultúrától. Legalábbis nem hiszem, hogy a gettókban élő feketék bantu négerül beszélgetnének, és vudu táncot járnának. Ők is amerikaiak, valószínűleg annak is tartják magukat, csak a társadalom elosztórendszerének, vagy saját hibájuknak köszönhetően kisordrótak a perifériára.
Nézzük a muzulmán világot. Hol vannak Bizánc nyomai? Párszáz ortodox keresztény él Isztambulban, azontúl semmi nem maradt az egykor dicső birodalomból. Az iszlám világban a megszoksz vagy meghalsz elve érvényesül...
A világ más részén sem jut eszembe olyan terület, ahol sok kultúra megél egymás mellett békében és jólétben... nézzünk csak Európánk szívébe; a flamandok és vallonok, Belgium lakosai is tépik marják egymást, pedig köztük szinte nincs kulturális, csak nyelvi különbség. Hogyan várhatják el akkor eurokratáink, hogy egy európa testében teljesen idegen kultúra megélhessen?
Nézzünk példát Európában a sikeres integrációra; a zsidóság megőrizte hagyományait, mégsem képez "idegen testet" egyik nemzet testében sem. A Magyarországon élő zsidók ugyanúgy magyarok, mint amennyire a német zsidók németek. Csak más szünnapokat ünnepelnek, és más templomba járnak. A vallásuk azonban megmarad a házuk négy fala között. (Most az antiszemitizmusra nem térnék ki, az egy másik problémakör; az a mi bűnbakkeresésünk és butaságunk eredménye, az antiszemitizmusnak nincs köze a zsidóság integrációjához.) Lényeg a lényeg, a zsidóság nem próbálja Európára eröltetni a héber nyelvet, integrációjuk jó példa arra, hogy a kereszténység képes együttélni más vallásokkal, kultúrákkal, amíg azok megmaradnak a vallás és szűken értelmezett kultúra szintjén, nem terjednek ki a mindennapi életre. Ily módon egy "idegen kultúra" képes színesíteni a mi kultúráinkat. Gondoljunk csak a zsidó zenei fesztiválokra, stb.
De mit várnak el tőlünk az eurokraták a muzulmánok kapcsán? A muzulmánoknak nem kell beszélniük a befogadó ország nyelvét - nincs olyan , hogy deutsche Leitkultur (német vezetőkultúra, vagy "követendő német kultúra") Németországban. Persze, szép elvek. De gondoljunk csak arra, hogy ha az illető muzulmán urak nem tanulják meg a német/francia/etc. nyelveket, akkor munkát sem kapnak, nem tudnak iskolába sem járni (vö. Rütli iskola esete Berlinben; az ott tanuló diákok 95%-a török/arab, akik törve beszélik a németet. Elemzők szerint az iskolából való kikerülés után semmilyen pozitív jövő nem vár rájuk). Mi történik velük? Kriminalizálódnak. A társadalom nemcsak munkanélküli segélyeket, stb. kell, hogy fizessen nekik, de milliárdos károkat okoznak a gazdaságnak.
Második fontos pont a törvények tisztelete adott országban. Az ide érkezőknek meg kell érteniük, hogy itt a mindenkori országok alkotmányai a mérvadók. Itt nincs sária-törvénykezés. Nem ölhetnek meg családtagokat azért, mert "szégyent hoztak a családra", nem kövezhetnek meg nőket azért, mert kíséret, vagy fátyol nélkül mentek az utcára. Itt a mi törvénykönyveink érvényesek!
Ez az a két pont, ami egy sikeres integráció első lépcsőjének tekintendő. A nyelv tökéletes ismerete és a törvények tiszteletben tartása. Az, hogy otthon milyen istenhez imátkozik, a magánügye... Azonban ha ez az isten azt parancsolja, hogy verje a feleségét, az nálunk törvénybe ütközik; ha tehát mindenképp gyakorolni akarja a férj ezt az "előjogot", akkor lesz szíves visszavándorolni a mindenkori muzulmán országba, ahonnan jött. Épp a minap volt a DW-TV adón egy bemutató iráni fiatalokról, akik a szabadságjogok miatt szeretnének Európába jönni. Könyörgöm, jöjjenek, de ne akarják megtanítani aztán nekünk, hogy mi az a szabadság, és ne radikalizálódjanak. Ha mégis megtörténik, akkor a mi törvényeink szerint kell, hogy eljárjunk velük.
Érdekes módon egyébként európai, vagy távol-keleti bevándorlók esetén fel sem merül a saját kultúra ráerőltetésének az ötlete a befogadó országra. Legalábbis valahogy nem hallani olyan híreket, hogy bizonyos német iskolákban a kínait, svédet, csehet, vagy ha úgy tetszik a magyart akarnák kötelező nyelvként bevezetni a "kultúrális megértések" érdekében. Valahogy nem hallani olasz gangekről párizs utcáin, akik autókat borogatnak, az oroszok nem akarnak ortodox templomokat építeni Berlin főterén, stb. Csak kedves muzulmán barátainknak vannak efféle követeléseik. De ők aztán minden kis városban húsz mecsetet építenének fel, és megnyirbálnák a mi szólásszabadságunkat is. Mennyiben tette színesebbé a világot, hogy a szánalmas kis prófétájukat disznófejjel ábrázolták? - kérdezik "tudósaik". Kérem; azért mert úgy esett jól. Mert úgy éreztük, hogy miután a muzulmán szélsőségesek halálosan fenyegetnek minket nap mint nap, miután hozzátartozóink ezrei halnak meg értelmetlenül terrortámadásaik következtében, úgy éreztük, jogunk van fájdalmainkat művészetben megvalósítani. Egyes emberek ettől jobban érezték magukat. Egészségükre.
Szóval kedves eurokraták; (hogy egyik szavamat másikba ne öltsem) - tessék elfelejteni a multikulturális társadalom agyrémét, mert nem fog működni. Büszkék vagyunk a keresztény-zsidó kultúránkra és nem fogunk naponta ötször Mekka felé imátkozni, csak azért, mert néhány tanulatlan jövevény nem bírja elviselni, hogy vannak, akik szabadabban, felvilágosultabban gondolkoznak náluk. Soha sem volt multikultira példa, nem tudom, kinek az agyából pattant elő, de talán más megoldásokat kéne találni önmagunk ostorozása helyett a muzulmán integráció sikertelensége miatt...
