Némely európai országokban még a tananyag részét képezi egy tizenkét éves holland kislány története, aki egy embertelen rezsim őrültsége megfosztott az élet örömétől...
Anne Frank emlékére szeretném az alábbi videót ajánlani... a naplót olvasva, és a képeket nézegetve nem hiszem, hogy bármiféle engedményt kéne tennünk a muzulmánoknak, akiket az iskolákban "sért" a holocaust tanítása, hiszen ők maguk nem hajlandók elfogadni a szörnyű események megtörténtét. Történik mindez jelenleg Angliában, mint arról egy korábbi blogban tudósítottunk.
Tényleg ennyire feladjuk az identitásunk? Tényleg ennyire nem jelentenek nekünk semmit a saját értékeink? Mindazok a szabadságok, melyekért harcoltunk? És itt nem csupán a szólásszabadság feladására gondolok, hanem a lelkiismeret szabadságának feladására is. Ha pusztán politikai korrektségből elsiklunk a holocaust felett, ugyan melyek azok a vívmányok, melyeket azután magunkénak mondhatunk? A holocaust nélkül ugyan mi marad a náci Németország felett alkotott győzelem dicsőségéből? Hogyan változik az 1933-45 közötti korszak megítélése, ha elfeledjük a holocaustot?
Sajnos mi, magyarok annak fontosságát hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a nácizmus legyőzésével az embertelenség felett aratott győzelmet a nyugati világ. Miért feledjük ezt el? Azért mert egyrészt Magyarország a hitleri Németország egyik leghűségesebb szövetségese volt, másrészt azért mert a szovjet megszállás nem éreztette velünk a gonosz hatalma alóli felszabadulást.
De ma mi is tekinthetjük magunkat a civilizált, szabad világ részeseinek, és követeinek. Ki kell állnunk mindazokért a szabadságokért, melyekért őseink a vérüket adták. Nem szabad pusztán politikai korrektség okán elfogadni egy pusztító rezsim ideológiáját.
Bármennyi áldozata is volt az iraki háborúnak, Száddám rezsimjének mennie kellett! Akárhány ártatlan civil is halt meg afganisztánban, a táliboknak mennie kellett! És akár hány muszlim üvölt, fenyegetőzik Európa utcáin, nekünk tartani kell magunkat mindahoz, mellyé több, mint ezer év fejlődése tett minket.
Persze, voltak sötét periódusok a mi történelmünkben is. Volt egy sötét középkorunk az egyház diktatrúrájával. Volt két rezsim a huszadik században, a nácizmus és kommunizmus, melyekben akár láthatjuk a gonosz megtestesüléseit is. De mindezek miatt a mi őseink is szenvedtek eleget. Ugyan mi késztette a franciákat 1789-ben, hogy fegyvert ragadjanak az elnyomóik ellen? És a mi őseinket 1701-ben, 1848-ban, vagy 1956-ban?
Miért írt volna Rousseau 1755-ben az emberek közti egyenlőtlenségről?
Miért mozdult meg egy nép 1776-ban, hogy letörje magáról a zsarnokság igáját és egy olyan demokratikus államot rendezzen be, mely hosszú évtizedeken át mintául szolgált az európai szabadságmozgalmaknak?
És mi most mindezt a sarokba akarjuk dobni? Mindezeket a szabadságvívmányokat letagadjuk, csak azért, hogy néhány erőszakra uszító imám, akik egyetlen elképzelése a szabad világ iszlamizációja "ne érezze magát megsértve"?
Az üvöltő muszlim tömegeknek meg kell mutatnunk a szabadságunkat! Meg kell mutatni nekik, hogy az a rendszer, amelyet ők elvárnak, amelyet ők szeretnének kialakítani, már ismert számunkra. Generációk szenvedtek hasonló rendszerek elnyomása alatt... És nem kellett nekünk a szolgaság.
Mindezt csak akkor tudjuk megtanítani a muszlim tömegeknek, ha kicsit félretesszük a politikai korrektségünket, és keményen az asztalra csapunk. Nem szabad attól félni, hogy szélsőségesnek kiáltanak ki minket. Minden reformistát, minden szabadságharcost szélsőségesnek kiáltottak ki egykoron! Mégsem vonultak vissza farkukat behúzva, kezüket dörzsölgetve, elnézést kérve. Nem szüntették be tanaik, elveik terjesztését, nem fogalmazták újra tételeiket, hogy megnyugtassák mindazokat, akiket soraik sértenek! Kiálltak az elveikért, kiálltak a szabadságért, és ez a szabadság most a mi szabadságunk.
Rajtunk áll, hogy megvédjük-e. Az iszlám és iszlamista törekvések jelenlegi formájukban semmiképp nem elfogadhatók. Azokat az imámokat, akik erőszakra bújtanak fel Európa mecseteiben, ki kell utasítani országaink területéről, vagy be kell börtönözni.
Az ellenőrizhetőség kedvéért vagy be kell tiltani az arab nyelvű prédikálást a mecsetekben, vagy arabul beszélő ellenőröknek kell jelen lenni a prédikációkon.
Tegyük kicsit félre a politikai korrektséget, és ébredjünk végre fel. Európa ébredjen fel!
Anne Frank emlékére szeretném az alábbi videót ajánlani... a naplót olvasva, és a képeket nézegetve nem hiszem, hogy bármiféle engedményt kéne tennünk a muzulmánoknak, akiket az iskolákban "sért" a holocaust tanítása, hiszen ők maguk nem hajlandók elfogadni a szörnyű események megtörténtét. Történik mindez jelenleg Angliában, mint arról egy korábbi blogban tudósítottunk.
Tényleg ennyire feladjuk az identitásunk? Tényleg ennyire nem jelentenek nekünk semmit a saját értékeink? Mindazok a szabadságok, melyekért harcoltunk? És itt nem csupán a szólásszabadság feladására gondolok, hanem a lelkiismeret szabadságának feladására is. Ha pusztán politikai korrektségből elsiklunk a holocaust felett, ugyan melyek azok a vívmányok, melyeket azután magunkénak mondhatunk? A holocaust nélkül ugyan mi marad a náci Németország felett alkotott győzelem dicsőségéből? Hogyan változik az 1933-45 közötti korszak megítélése, ha elfeledjük a holocaustot?
Sajnos mi, magyarok annak fontosságát hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a nácizmus legyőzésével az embertelenség felett aratott győzelmet a nyugati világ. Miért feledjük ezt el? Azért mert egyrészt Magyarország a hitleri Németország egyik leghűségesebb szövetségese volt, másrészt azért mert a szovjet megszállás nem éreztette velünk a gonosz hatalma alóli felszabadulást.
De ma mi is tekinthetjük magunkat a civilizált, szabad világ részeseinek, és követeinek. Ki kell állnunk mindazokért a szabadságokért, melyekért őseink a vérüket adták. Nem szabad pusztán politikai korrektség okán elfogadni egy pusztító rezsim ideológiáját.
Bármennyi áldozata is volt az iraki háborúnak, Száddám rezsimjének mennie kellett! Akárhány ártatlan civil is halt meg afganisztánban, a táliboknak mennie kellett! És akár hány muszlim üvölt, fenyegetőzik Európa utcáin, nekünk tartani kell magunkat mindahoz, mellyé több, mint ezer év fejlődése tett minket.
Persze, voltak sötét periódusok a mi történelmünkben is. Volt egy sötét középkorunk az egyház diktatrúrájával. Volt két rezsim a huszadik században, a nácizmus és kommunizmus, melyekben akár láthatjuk a gonosz megtestesüléseit is. De mindezek miatt a mi őseink is szenvedtek eleget. Ugyan mi késztette a franciákat 1789-ben, hogy fegyvert ragadjanak az elnyomóik ellen? És a mi őseinket 1701-ben, 1848-ban, vagy 1956-ban?
Miért írt volna Rousseau 1755-ben az emberek közti egyenlőtlenségről?Miért mozdult meg egy nép 1776-ban, hogy letörje magáról a zsarnokság igáját és egy olyan demokratikus államot rendezzen be, mely hosszú évtizedeken át mintául szolgált az európai szabadságmozgalmaknak?És mi most mindezt a sarokba akarjuk dobni? Mindezeket a szabadságvívmányokat letagadjuk, csak azért, hogy néhány erőszakra uszító imám, akik egyetlen elképzelése a szabad világ iszlamizációja "ne érezze magát megsértve"?Az üvöltő muszlim tömegeknek meg kell mutatnunk a szabadságunkat! Meg kell mutatni nekik, hogy az a rendszer, amelyet ők elvárnak, amelyet ők szeretnének kialakítani, már ismert számunkra. Generációk szenvedtek hasonló rendszerek elnyomása alatt... És nem kellett nekünk a szolgaság.
Mindezt csak akkor tudjuk megtanítani a muszlim tömegeknek, ha kicsit félretesszük a politikai korrektségünket, és keményen az asztalra csapunk. Nem szabad attól félni, hogy szélsőségesnek kiáltanak ki minket. Minden reformistát, minden szabadságharcost szélsőségesnek kiáltottak ki egykoron! Mégsem vonultak vissza farkukat behúzva, kezüket dörzsölgetve, elnézést kérve. Nem szüntették be tanaik, elveik terjesztését, nem fogalmazták újra tételeiket, hogy megnyugtassák mindazokat, akiket soraik sértenek! Kiálltak az elveikért, kiálltak a szabadságért, és ez a szabadság most a mi szabadságunk.
Rajtunk áll, hogy megvédjük-e. Az iszlám és iszlamista törekvések jelenlegi formájukban semmiképp nem elfogadhatók. Azokat az imámokat, akik erőszakra bújtanak fel Európa mecseteiben, ki kell utasítani országaink területéről, vagy be kell börtönözni.
Az ellenőrizhetőség kedvéért vagy be kell tiltani az arab nyelvű prédikálást a mecsetekben, vagy arabul beszélő ellenőröknek kell jelen lenni a prédikációkon.
Tegyük kicsit félre a politikai korrektséget, és ébredjünk végre fel. Európa ébredjen fel!
2 megjegyzés:
Most én nem értek egyet, jól.
Az afganisztáni és az iraki háborút indokolhatja ugyan a rezsimek embertlensége, de akkor a hódítóknak / felszabadítóknak felelősségük is van: biztosítani a jó rendet. Nem elég katonailag legyőzni őket, de az országot kormányozni is kell. Egyik se megy valami fényesen.
A másik az "egyház diktatúrája": ez eléggé elnagyolt kép. Ha végignézed az európai történelmet, akkor a középkorban a világi és az egyházi hatalom küzdelem elég változatos módon jelenik meg. A valódi egyházi hatalom pedig az európaiság fejlődésében is fontos: mert ez biztosította a hatalom megosztását és a világi államot. Az iszlámban éppen ez nem alakult ki: a vallási és a világi hatalom elválaszthatatlanul összenőtt. Hol vitatkoztak ott két kardról?
Kedves vadnyúl, nem tudom észre vetted -e, hogy a felszabadítók "kezüket-lábukat törik", hogy rendet tartsanak, Bush még huszonvalahányezer (?)katonát is odaküldött széleskörű bel- és külföldi tiltakozás ellenére, hogy méginkább biztosítsa a feltételeket. Dehát brutális terroristák ellen ezt igen igen nehéz feladat sikeresen teljesíteni. A másik, hogy kormányozni nem nekik kell, (legfeljebb a kezdeti lépéseknél segédkezni), hanem a helyieknek, máskülönben miféle felszabadítók lennének ?
Megjegyzés küldése