1683-ban egész Európa megdöbbenéssel kiálltott fel: "Bécs előtt a török!". A várost immáron 60 napja ostromolták az oszmán csapatok. Majd 200.000 ember táborozott Bécs vára előtt. Kara Mustafa, az oszmánok vezére így fenyegette Bécs polgárait: "Ha megtagadjátok Bécs átadását, lerohanunk benneteket, és a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenkit felnyársalunk!"
A helyzet kétségbeejtő volt. Bécs polgárai éheztek, kútjaikat a török megmérgezte, és járvány terjedt a városban. A falakon 4.000 védő küzd hősiesen utolsó erejével a török túlerő ellen. Magukat megadni azonban meg sem fordul a fejükben. 1683. szeptember 12-én elérkezett a végső óra. Ausztriának, és a Szent Ligába tömörült szövetségeseinek egyetlen lehetősége maradt: Támadni! Máskülönben Bécs elveszett. 75.000 emberrel akarják a bécsi dombokon táborozó törökök támadását megtörni. A reggeli órákban azonban János lengyel király seregei még mindig a Bécsi Erdőben masíroznak, nem tudja senki, hogy időben megérkeznek-e, hogy eldöntsék a Kahlen Bergen dühöngő csata sorsát a szövetségesek javára.
Kara Mustafa azonban kijelenti: "Most, vagy soha!". 1683. szeptember 12-én Kara Mustafa beveti aknafektetőit. Ha nekik sikerül a Löbel Bastei-t aláaknázni, Bécset nem védi semmi a végső ostromtól. Ha Bécs elesik, nyitva áll a keresztény Európa kapuja a hódító törökök előtt.
A történelem azonban másként alakult. A bécsieknek sikerült a telepített aknát hatástalanítani, és a lengyel lovasság is időben érkezett. Az elvesztett csata után a törökök hosszútávon csak egy Istambul környéki, talpalattnyi földet tudtak megtartani az európai kontinensen, míg a Habsburgok birodalma Európa egyik legnagyobb hatalmává vált, és két és fél évszázadon keresztül, 1914-ig virágzott monarchiájuk többnemzetiségű állama (mely Oroszország után a második legnagyobb területű államalakulat volt a kontinensen - a szerk.).
Bécs védői között volt Michaelowitz György, aki életszerű beszámolót hagyott ránk az X napról, a kahlenbergi csata napjáról, ahol Európa végleg megállította a török előrenyomulását...
Végleg?
2001. szeptember 11-én a csatát a muszlimok ott folytatják, ahol őseiknek fel kellett adniuk Bécs várát...
A helyzet kétségbeejtő volt. Bécs polgárai éheztek, kútjaikat a török megmérgezte, és járvány terjedt a városban. A falakon 4.000 védő küzd hősiesen utolsó erejével a török túlerő ellen. Magukat megadni azonban meg sem fordul a fejükben. 1683. szeptember 12-én elérkezett a végső óra. Ausztriának, és a Szent Ligába tömörült szövetségeseinek egyetlen lehetősége maradt: Támadni! Máskülönben Bécs elveszett. 75.000 emberrel akarják a bécsi dombokon táborozó törökök támadását megtörni. A reggeli órákban azonban János lengyel király seregei még mindig a Bécsi Erdőben masíroznak, nem tudja senki, hogy időben megérkeznek-e, hogy eldöntsék a Kahlen Bergen dühöngő csata sorsát a szövetségesek javára.
Kara Mustafa azonban kijelenti: "Most, vagy soha!". 1683. szeptember 12-én Kara Mustafa beveti aknafektetőit. Ha nekik sikerül a Löbel Bastei-t aláaknázni, Bécset nem védi semmi a végső ostromtól. Ha Bécs elesik, nyitva áll a keresztény Európa kapuja a hódító törökök előtt.
A történelem azonban másként alakult. A bécsieknek sikerült a telepített aknát hatástalanítani, és a lengyel lovasság is időben érkezett. Az elvesztett csata után a törökök hosszútávon csak egy Istambul környéki, talpalattnyi földet tudtak megtartani az európai kontinensen, míg a Habsburgok birodalma Európa egyik legnagyobb hatalmává vált, és két és fél évszázadon keresztül, 1914-ig virágzott monarchiájuk többnemzetiségű állama (mely Oroszország után a második legnagyobb területű államalakulat volt a kontinensen - a szerk.).
Bécs védői között volt Michaelowitz György, aki életszerű beszámolót hagyott ránk az X napról, a kahlenbergi csata napjáról, ahol Európa végleg megállította a török előrenyomulását...
Végleg?
2001. szeptember 11-én a csatát a muszlimok ott folytatják, ahol őseiknek fel kellett adniuk Bécs várát...
(forrás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése