Törökverők 1.

Európa nem volt mindig ilyen impotens az iszlám térnyerése elleni harcban, mint manapság. Nem szeretném ugyan a középkor és kora újkor toleranciaszintjét modern társadalmunkban propagálni, de azért nem szabadna átesnünk a ló túlsó oldalára sem. Az iszlám "béke vallásaként" való leírása teljes mértékű tájékozatlanságról tanúskodik, és ez a nézet sajnos egyre elterjedtebb lesz nyugati, keresztény-zsidó kultúrkörünkben. (Sajnos a nézet terjedésének egyik kedvenc politikusom, Tony Blair is áldozatul esett, és már belőle is dől az ezirányú hülyeség, -erről később).
Mint azt a South Park alkotói, Tray Parker és Matt Stone egy interjúban nyilatkozták; "nem azért nem kritizálod az iszlámot, mert toleráns vagy, hanem azért mert be vagy szarva, hogy felrobbantanak". Gondolja meg mindenki ezeket a szavakat, mielőtt fejcsóválva kritizálni kezdi az oldalon írt nézeteket.

Mint a nyitó gondolatokban írtam, Európa egészen a modern korunkig nyiltan felvállalta az iszlám elleni küzdelmet. A konfliktusok ott kezdődtek, amikor 622-ben egy epillepsziás pedofil (pbuhn) elmenekült Mekka városából, ahová pár évvel később egy hadsereggel tért vissza. A megbocsátás, békesség és tolerancia jegyében a legyőzött város férfi tagjait lefejeztette, a gyermekeket rabszolgasorba taszította (a nőkkel meg bele sem merek gondolni, mi történhetett, erről nem olvastam forrást).
Száz évvel később a fent nevezett fiatalember által teremtett ideológiarendszer mögé felsorakozott arab törzsek már Gibraltár kapujánál jártak. Az egész észak-afrikai és arab területet uralmuk alá hajtották. Ezidő alatt erőszakosan arra kényszerítették a leigázott törzseket, hogy felvegyék az iszlám vallást.

A Gibraltár, Európa kapujához érkezve az arab hódítók már komoly veszélyt jelentettek kontinensünk számára. Az Ibériai félsziget hamarosan áldozatul is esett a terjeszkedésnek.

Az első nagy törökverő, akit a történelmünkben számon tartunk, a germán-frank Martell "Kalapács" Károly.

Martell Károly (686-741)

Martell Károly a frank területek majordomusa volt. Legismertebb, legnagyobb győzelmét a 732-ben, a Tours és Poitiers mellett vívott ütközetben aratta az immár a frankok lakta Európa kapujába érkezett muzulmán hódítók (mórok) felett.

A csatában elesett a muzulmán vezér, Abd ar-Rahman is. A csata jelentőségét az adja, hogy ez volt az európaiak első győzelme a muzulmánok ellen, és ez a csata volt a nyitófejezete az 1492-ig tartott reconquista háborúknak is, melynek során az Ibériai félszigetet hódították vissza a megszálló móroktól.

Utólag sikerült még egy videót is találnom a hős uralkodóról. A francia "Volt egyszer egy..." sorozatban így mutatják be az iszlám terjeszkedését, valamint gyerekeknek átformálva (értsd: erőszakmentesen) a Tours-Poitiers melletti ütközetet. Sajnos, je ne parle pas francais, de azért a lényeget ki lehet a képekből is következtetni:


Persze úgy vélem, az alábbi festmény, Carl von Steubentől a poitiers-i ütközetről jobban visszaadja a csata hangulatát.


A kontinens nyugati részéről sikerült tehát elűzni a muzulmánokat. Időközben az Bagdadi Kalifátust szétesett kisebb államokra, a helyén keletkezett hatalmi úrt a szeldzsuk törökök vezette kisázsiai népcsoport vette át, megalapítva az Oszmán Birodalmat, akik fő ellenségük, a Német-Római Birodalom ellen vonultak. A hadsereg felvonulási területének útjába estek a balkáni államok, melyeket természetesen a törökök az iszlám erőszakos terjesztésének mohamedi parancsát követve beolvasztották államaikba - némelyeket áttérítettek, mások adófizetőkké váltak. A német területek felé vezető útba esett egy másik államalakulat is, a középkori Magyar Királyság.

Hunyadi János (1387-1456)

A kenéz-magyar származású vajda felemelkedése Zsigmond király, német-római császár udvarában kezdődött. Hunyadit alapvetően az inspirálta a török elleni harcra, hogy birtokai a déli országrészen, illetve Erdélyben voltak, így egy esetleges oszmán támadás közvetlenül fenyegette birtokait.
Hunyadi 1441-ben felszabadította Szerbiát a szendrői győzelemben,egy évvel később pedig Nagyszebennél semmisített meg egy nagyobb török sereget. Hunyadi hírneve elterjedt az egész keresztény világban, és 1443-ban felkérték, hogy kezdje meg III. Vladiszlav lengyel királlyal az ún. hosszú hadjáratot, melynek célja a török kiűzése lett volna a kontinensről.
1444. év elején a hideg tél miatt Hunyadi és Vladiszlav király seregei hazaindultak, azonban év végén a pápa kérésére újra felvették a harcot . Az új hadjárat sajnálatos vereséggel végződött, az 1444. november 10-i várnai csatában, mely e korszak talán egyik legvéresebb csatája volt. 11.000 áldozat a keresztény, 8.000 áldozat a muzulmán táborból. A csata után a fogságba esett lengyel királyt II. Murad szultán lefejeztette.
A törököket ezután 1453-ig Konstantinápoly elfoglalása kötötte le, azonban annak május 29-i eleste, ezzel a keleti kereszténység megsemmisülése (vö.: az iszlám békés együttélése más vallásokkal) után a muzulmán csapatok ismét északra fordultak. Hunyadi és sógora, Szilágyi Mihály 1456. július 21-22-én fényes győzelmet arattak a nyomuló törökök felett, akik Európára csak mintegy 50 év elteltével, Hunyadi Mátyás halála után jelentettek ismét veszélyt.

Don Juan de Austria (1547-1578)

Juan de Austria V. Károly császár gyermeke volt, nevéhez fűződik az 1571. október 7-i lepantói tengeri győzelem vezetése. Mivel az oszmánok pár hónappal korábban meghódították Ciprust, Velence, és ezzel a keresztény világ fontos hídfőállását, ezért a lepantói győzelem fontos morális jelentőséggel bír. A dátum egy másik fordulópont az Oszmán Birodalom terjeszkedésének történetében. A vereség akkora teher volt az oszmánoknak, hogy a csata után nem voltak képesek újra számottevő győzelmet aratni, birodalmuk zsugorodása megkezdődött.
A csatában kb. 200.000 katona vett részt, ezzel az akkori korszak egyik legnagyobb csatája volt.
A győzelem megtörte az oszmánok legyőzhetetlenségének mítoszát, a hatalmas török flotta elpusztulása pedig arra kényszerítette a szultánt, hogy megegyezzen a nyugati hatalmakkal a Földközi tenger térségének hatalmi érdekszféráinak felosztásáról. A törökök megelégedtek a tenger keleti medencéjének befolyási övezetével, és végleg le kellett tenniük egy oszmán világbirodalom kiépítésének szörnyképéről.

Zrínyi Miklós (1620-1664)

Zrínyi szintén dél-magyarországi birtokokkal rendelkező horvát-magyar származású bán volt. Ezt azért fontos megemlíteni, mert - Hunyadihoz hasonlóan, az ő birtokaira is közvetlen fenyegetést jelentett a török jelenlét Magyarországon.
Első jelentős győzelmeit a törökök felett 1646-ban aratta, győzelme után teljes erejét a törökök kiűzésére fordította. 1652 - 1653 között folyamatos hadjáratokat vezetett az oszmánok ellen.
Egyik legjelentősebb győzelme volt, hogy 1663-ban visszafoglalta a törököktől az Eszéki hidat. A győzelmet azonban nem tudta kihasználni, mert a bécsi udvar által kijelölt magyarországi főparancsnok, Raimondo Montecuccoli nem adott kellő támogatást Zrínyinak hadjárata folytatásához.
Zrínyi az irodalomban is nagyot alkotott, amennyiben megírta Szigetvár ostromának eposzát, annak az ostromnak történetét, melyben dédapja vett részt a törökök ellen.
Mondanom sem kell, hogy mai nyugati mainstream körökben a mű "politikailag inkorrektnek" számítana, mint ilyen, a későbbiekben részletek kerülnek fel a műből erre az oldalra is.

Eugen von Savoyen - Savoyai Jenő herceg (1663-1736)

Savoyai Jenő herceg az a személy, akit történelem könyveink méltatlanul hanyagolnak. A francia herceg, aki osztrák szolgálatban állt, nagy szerepet játszott a török kiűzésében Magyarországról.
1697. óta volt parancsnoka azoknak a Habsburg seregeknek, akik a törökök elleni ellencsapást vezették Magyarországon.
Legnagyobb győzelme az 1697. szeptember 11-i zentai győzelem, melyben egy rohammal szétzúzta a török főerőket. A zentai győzelem után került sor a Karlócai békére (1699), melyben Törökország jelentős területeket kényszerült visszaadni Magyarországnak (a déli országrész kivételével visszakerült a teljes történelmi Magyarország területe), és ez volt az a győzelem, mely megalapozta Ausztria nagyhatalmi pozícióját az elkövetkező korszakban.
1716. és 1717. között a herceg újabb háborúban vett részt a törökök ellen. A péterváradi győzelemsorozat után Magyarország végleg megszabadult a török megszállástól. 1717. augusztus 22-én a herceg visszafoglalta Nándorfehérvárt is, mely a török hódoltság előtti Magyarország legdélebbi végvára volt.

---

FIGYELEM! A sorozat folytatódik. Ehhez várom mindenkinek a segítségét, akiknek van kedve részt venni történelmi személyiségek bemutatásában, akik jelentős győzelmeket arattak a törökök felett. A fenti személyek csak azok, akik így elsőre beugrottak, az európai történelem ennél lényegesen több törökverőt tud felmutatni. Várom a javaslatokat...

A "béke vallása" és az európai irodalom 1.

Ebben a sorozatban azt szeretném bemutatni, hogyan látja/látta az irodalom az iszlámot. Egészen napjainkig nem volt igény az "úgynevezett" politikai korrektségre, amely tulajdonképpen az iszlám sérthetetlenségét és felsőbbségének elfogadását takarja napjainkban. Íróink és költőink tollából számos - az iszlámot kritizáló - írás került már ki eddig is, sok ezek közül a művek közül sokat a legszebb irodalmi alkotásaink között tartanak számon.
A Mozart opera modern színpadravitele körüli botrány már így is súlyos csapást mért a kultúránkra, és a művészeteink szabadságára. Vajon további művek is áldozatul esnek az iszlám európai térnyerésének?

Jelenleg egyik kedvenc regényíróm, a finn Mika Waltari regényét olvasom Konstantinápoly meghódításáról. A regény címe Johannesz Angelosz. A főhős egy frank-görög származású, negyven év körüli harcos, aki 1452. karácsonyától 1453. május 29-ig, Konstantinápoly elestéig a városban tartózkodik, és átéli a város ostromát.

A regényben számtalanszor említésre kerülnek a törökök kegyetlenkedései. Ma a leírásokat a mainstream média, és vezető politikusok mindenképp "politikailag inkorrektnek" írnák le, pedig mindez kultúránk része; a török elleni küzdelem pedig az európai történelem része. Ezt utólag ne is próbáljuk meghamisítani. Ezért megelőző csapásként az alábbi sorozattal szeretnék kedveskedni török és iszlamista olvasóinknak. Hogyan látja az európai irodalom az iszlám "békés" terjesztését.

Az első szemelvény Mohamed szultán kegyetlenkedéseiről ír (Murad riválisa):

"[...] A janicsárok természetesen háborút akarnak [...] ez az egyetlen mesterségük. Keresztények gyermekei, akiket az iszlám hitében neveltek. Ezért buzgóbbak hitükben, mint maguk a törökök. Nem nősülhetnek, nem távozhatnak táborukból, nem tanulhatnak semmiféle kézművességet, vagy mesterséget. Természetesen éktelenül haragudtak, amikor Karamania fejedelme behódolt, és ők nem jutottak az áhított háborúhoz. Mohamed hagyta, hogy kiabáljanak [...]. Ő maga három napra bezárkózott a sátrába. A kereskedők adtak neki egy görög rabnőt, akit az egyik szigetről raboltak el. A lány tizennyolc éves volt, szép, mint a nap. A neve Iréne volt. Vele töltött a szultán egész három napot, senkinek sem mutatkozva. A janicsárok üvöltöztek [...] a sátor körül. Nem akartak olyan szultánt, aki háború helyett a szerelem gyönyöreit választja, és az imáit is elhanyagolja egy rabnő kedvéért. A tisztek nem tudták megfékezni a janicsárokat, feltehetőleg nem is akarták.
[...]
Miután a janicsárok fölrúgták fazekaikat, féktelen őrjöngésbe lovagolták magukat, (a szultán) végre kijött a sátorból, kezében rózsával, álmos szemmel, egy meglepett ifjút alakítva. A janicsárok visongva nevettek, amikor megpillantották, rögökkel és lócitrommal kezdték dobálni, de ügyelve, nehogy eltalálják, és így kiabáltak: Miféle szultán vagy te, hogy kardodat rózsára cseréled fel? Mohamed így kiálltott: Ó, tertvéreim, nem tudjátok, mit beszéltek! Ha látnátok őt, nem korholnátok engem. A janicsárok még jobban tűzbe jöttek, és üvölteni kezdtek: Mutasd meg nekünk a görög lányt, mutasd meg nekünk, akkor talán elhisszük. Mohamed ásítozott, mint egy hülye, visszament a sátorba, és a karjánál fogva kivonszolta az ártatlan és rémült lányt, aki félmeztelenül, szégyenkezve igyekezett eltakarni az arcát.

Azt a látványt sohasem felejtem el [...]. A janicsárok tar fejét, kis kontyukkal, mivel nemezfövegüket is a földhoz csapták, és a lábukkal taposták meg. Mohamed szenvedélyes arcát és sárga színű ragadozó szemét. A lányt, aki szebb volt Karamania tavaszánál. Mohamed elrántotta a kezét arca elől, és az utolsó ruhadarabokat is letépte róla, a janicsárok elé lökte, hogy azok visszahőköltek, megszédülve arcának szépségétől és testének hibátlan fehérségétől. Nézzétek kedvetekre, kiáltotta Mohamed, nézzétek, és ismerjétek el, hát nem méltó szultánotok szerelmére? Arca elsötétült a haragtól, eldobta kezéből a rózsát, és parancsot adott: Hozzátok a kardomat!
A lány a földön térdelt, lehajtott fejjel, és kezével takarta meztelenségét. Miután megkapta kardját, Mohamed egyetlen csapással levágta (a lány) fejét, úgyhogy a nyakából a vér a legközelebb álló janicsárokra fröcskölt. A janicsárok ijedtükben felordítottak, nem akarva hinni szemüknek, és eszeveszetten hátráltak társaik felé [...]. Mohamed csak ennyit mondott: Kardom a szerelem kötelékeit is el tudja vágni. Higgyetek a kardomnak!

Egyelőre a könyv felénél tartok, de lesznek még idézetek belőle. Bár a fenti idézet nem tekinthető dokumentációnak, azért Mika Waltari minden könyvéhez részletes kutatást végzett, így hitelesen tudta felvázolni egy-egy korszak hangulatát és a zajló eseményeket. Az európai középkorban és kora újkorban az iszlamofóbia alapja nyilván nem az iszlám békés terjedése volt, nem tekinthették a tolerancia vallásának, sőt valószínű, ha valaki ilyet állított volna - ismerve a kortásak vérmérsékletét, minimum máglyán, vagy négy várfalon kitűzve végezte volna. A kortársak jól látták, mekkora veszélyt is jelent az iszlám a keresztény-zsidó, európai világra (és egyáltalán: minden nem-muzulmánra), ennek a hiteles vélekedésnek az öröksége köszön ránk az irodalomból.

További szemelvények hamarosan.

Az Ahmadiyya szekta bemutatkozik 1.

Mint azt egy korábbi bejegyzésben ígértem, bemutatásra kerül - több részletben - az Ahmadiyya szekta, akik jelenleg arról hirhedtek, hogy egy berlini külvárosi kerületben, ahol nincs számottevő muzulmán kisebbség, és ahol a lakosság nagy része ellenzi egy mecset építését, és ezen véleményüknek többízben nyomatékosan hangot adtak, nos, a szekta pont ebben a kerületben szeretné megépíteni az Európa teljes iszlamizációjához szükséges következő támadóállásukat, a következő mecsetet Németországban. Ezen törekvésükben a szekta nem válogat az eszközökben. Gyújtogatás, halálos fenyegetések szerepelnek eszköztárukban.

Az alábbiakban az Europäische Werte portálról származó fordítással szeretném bemutatni a szekta véleményét a berlini Állami Opera Mozart: Idomeneo c. darabjának műsorra tűzéséről.

Ki tudna jobban bemutatni egy szervezetet, mint a szervezet saját maga? Az alábbiakban egy sajtónyilatkozat olvasható, melyet az Ahmadiyya Muzulmán Yamaat e.V. szervezet adott ki arról, hogy miért is utasították vissza Schäuble belügyminiszter úr meghívását az Idomeneo előadására.

Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni. A szekta pontosan azzal az indokkal ítéli el a darabot, melyre Kirsten Harms intendáns számított.

Hogy a vallásalapító Mohammedre, Jézusra, vagy Buddhára gondolva ezek, akik az emberbaráti szeretetet hirdették, ilyen ízléstelenségtől szenvedjenek, egyenesen abszurd.

Ezekben a gondolatokban semmiféle toleranciát nem fedezhetünk fel a gondolkodás szabadságára vonatkozóan. Semmilyen megértés más gondolatok elfogadása irányába. Amit az Ahmadiyya szektában lévő urak (minthogy a nőknek valószínűleg nincs sok beleszólásuk) ízléstelennek tartanak, annak ízléstelennek kell lennie, és pont.

Az urak "meg vannak döbbenve"; megdöbbentőnek tartják, hogy Schäuble miniszter úr ezért a darabért kiáll, és az iszlám szervezetek képviselőit meghívja az előadásra. A darab tartalmi, vagy művészeti elemzéséről természetesen nincs szó. Arra a muzulmán uraságok, olybá tűnik, nem képesek. Minden, amit eddig a tartalomról sikerült elmondaniuk az az, hogy az eredeti Mozart darabban az (úgy nevezett - a ford.) próféta nem tűnik fel, hogy eredetileg csak Poseidon görög isten szerepelt áldozatként. (Persze, mert Mozart idejében nemhogy lehetett az iszlám ellen állást foglalni, de egyenesen hősi cselekedetnek számított - a ford.)
Akárhogyan is, ez az érvelési sor csak egy ős-Mozart-fannak juthat eszébe. Minden új rendezőnek, minden új értelmezésnek joga van ahhoz, hogy a darabban új felületeket találjon üzenetek közvetítésére. Így minden alkalommal valami új keletkezik, amit a néző meglepetésként élhet meg. Hogy az új szinpadravitel jobb, vagy rosszabb a többinél, csak az ítélheti meg, aki már látta a darabot.

Ez persze a legkevésbé sem érdekli a muzulmán uraságokat. Nekik csak az számít, hogy az opera "ízléstelen", meg hogy "meg vannak döbbenve", "fel vannak háborodva", és "megsértve érzik magukat".
Mindenek előtt persze arról van szó, hogy milliók érkeztek Európába olyan országokból, ahol a szabadságjogok nem érvényesülnek. Ezek az emberek azért érkeztek Európába, hogy itt a szabadságot élvezzék. (Gondoljuk), ezeket az értékeket ők is szeretnék élvezni.

Az eljárás érvelésében kifejtik, hogy a véleménynyilvánítás, valamint a művészet szabadsága nem károsodhat, azokat meg kell védeni. Tény, hogy ezeket az értékeket világszerte csodálják és nagyra tartják. Ennél fogva nem beszélhetünk ezen értékek egzisztenciális fenyegetettségéről. Milliók vándoroltak (Európába) olyan országokból, ahol nem érvényesülnek a szabadságjogok, azért hogy a (a nyugati világ szabadságát) élvezhessék.

Nos, úgy tűnik hát, hogy a hozzánk vándorolt uraságok, akik azért jöttek ide, hogy a szabadságot élvezzék, most el akarják nekünk mesélni, hogy mi is az a szabadság. Vajon honnan tudnak ilyen sokat a szabadságról? Ismereteik minden bizonnyal nem otthonról származnak...

Ismert, hogy az egyénnek joga van, amennyiben véleménye szerint egy darab helytelenül mutatja be a közvetített értékeket, ez ellen a darab ellen védekeznie. Hívők megsértése a művészet szabadsága címszava alatt (a szekta számára) érthetetlen. Ez azt jelentené, hogy a torz darab az egyén megítélése szerint nem fedi a gondolat szabadságának kritériumait, így az jogilag betiltható lenne. Ha azonban hívők millióinak érzéseiről van szó, akkor annak kérése, hogy legyenek tekintettel, nem adekvát. A sértés utóbbi formája ugyanis lényegesen nagyobb súllyal esik latba, mint az előbb leírt, mert több embert érint. (Igazán gyerekes érvelési mód.) Ez az eljárás nem alkalmas arra, hogy párbeszédet indítsunk, az árkok ez által csak elmélyülnek.

A fenti idézet is jól mutatja, hogy az Ahmadiyya szekta gondolkodóinak fogalmuk sincs a szabadság fogalmáról. Nem tesznek különbséget egyén és ideológia közt. Ha az ideológiát kritizálják, ők személyükben érzik magukat megbántva. Ez csak az egyén éretlenségét bizonyítja, így aztán bármi által személyükben érezhetik magukat megbántva. Ezzel az érvelési móddal beteg ideológiák mindenféle kritika elől megvédhetik magukat, legyenek azok nácik, szcientológusok, kommunisták, sátánisták, (vagy muzulmánok - a ford.). Bármilyen kritika megfogalmazása esetén ezek az elemek egyszerűen "megbántva", "megsértődve", "megdöbbenve" érzik magukat. Jaj annak, aki Hitlerről rosszat mer mondani! Hiszen nácik milliói megbántva érezhetik magukat világszerte.

A párbeszéddel kapcsolatban; nos, mi európaiak nem érezzük annyira életbevágóan fontosnak, hogy mindenáron párbeszédet alakítsunk ki a szektában lévő tisztelt urakkal. Amennyiben nem tetszik nekik a véleményünk, összecsomagolhatnak, és elvándorolhatnak a világ azon részére, ahol megtalálják azt a "szabadságot", melyet ők ismernek, amelyet annak idején úgy megszerettek.

Az iszlám és az iszlamizmus

Az alábbi bejegyzés gondolatainak forrása az Europäische Werte portálról származik.

Nekünk, az iszlám kritikusainak gyakran szemére vetik, hogy minden muzulmánt egy kalap alá veszünk. Nem teszünk különbséget, így a vád, az iszlám és az iszlamizmus között. Ugyanakkor a mainstream média sem választja el egymástól egyértelműen ezeket a fogalmakat. Több helyen olvasható (azaz majdnem mindenhol), hogy az iszlám a béke vallása. Az iszlamizmus ezzel szemben - nos igen, ez lenne az iszlám fundamentalizmus, a terrorizmus, mindaz a veszély, melyet az iszlám magában hordoz. Eddig érthető.

Nézzük meg az egyes konkrét eseteket. Ilyenkor az állampolgár teljesen magára van utalva. Más esetekben terítéken kapjuk a korrekt, etikus értékeléseket, közlik mi a helyes, mi helytelen. Gyermekeink már tudják, melyik palack melyik színű konténerbe való (vö.: a cikk eredetije német oldalról való - a ford.). Ebben az egy esetben azonban magunkra vagyunk utalva. Nézzük csak:

Az al Quaida egyértelműen egy iszlamista szervezetet (remélem ebben egyetértünk).

Cat Yusuf Islam, előadóművész, aki áttért az iszlámra, ugyanakkor iszlamista terrorszervezeteknek rendezett adománygyűjtést.

Szomáliában jelenleg az iszlamisták harcolnak az etiópokkal, mint arról az alábbi német nyelvű hírportálokon olvashat az érdeklődő, itt, itt és itt.

A szomáliai harcosokhoz hasonló katonák azonban már nem iszlamisták, ha Libanonból Izraelre lőnek ki rakétákat (ehhez lakóházakat és óvodák környékét használva bázisnak - a ford.), vagy Koszovóban a szerbek ellen harcolnak. Egyáltalán: senki nem iszlamista, aki a szerbek ellen harcol!

A Hezbollah egy fundamentailsta szervezet, mindaddíg, amig Libanonban harcol. Azonban amint Berlinben megnyitnak egy vállalatot, iszlám szervezetté alakulnak át.

A Mili Görüs eddig az őszig egy fundamentalista szervezet volt, majd Schäuble belügyminiszterrel folytatott párbeszédük óta iszlám szervezetté változtak.

Vajon a Szomáliában harcoló iszlamisták megmaradnak fundamentalistáknak, vagy rájuk is iszlám szerveződésként kell majd tekinteni, ha Európába jönnek?

Nézzük meg egy kicsit a történelmet:

Az oszmánok iszlamisták voltak? Vajon a tatárok, akik Kaffa ostromakor pestissel fertőzött emberi tetemeket katapultáltak a városfalakon belülre, iszlamisták voltak? A tetemek post mortem iszlamisták voltak? Mohammed talán nem volt iszlamista? Hát a sógora, Ali?

Az agymosás megkezdődött 1. rész

Egy kedves ismerősöm küldte az alábbi linket a magyarországi iszlám és a muzulmán közösségek bemutatásáról. Hadd fűzzek az oldalon leírtakhoz egy-két érdekes kommentárt. Hogyaszongya:

[...] Történelmünk több évszázada bebizonyította, hogy Magyar földön a muszlimok békében éltek a más vallásúakkal együtt [...]

Természetesen. Itt az Oszmán Birodalom "békés" terjeszkedésével kapcsolatban talán csak a várnai csatát lenne érdemes megemlíteni, mely a török balkáni terjeszkedés egyik legvéresebb csatája volt, 11.000 katona esett áldozatul a keresztény táborból. Az iszlám hódítók békülékeny szándékait az is jól mutatja, hogy a csatában fogságba esett III. Vladiszlav lengyel királyt II. Murad szultán lefejeztette. (Murad szultán erőszakos cselekedeteiről még lesz szó részletesebben is a blogban).
Az hogy az Ottomán Birodalom mit tett a balkán államokban, talán megérne egy külön sorozatot, a magyarországi vonatkozásból talán elegendő megemlíteni a kettős adózási rendszert (az iszlám hódítók csak azokat a keresztényeket hagyták életben, akik elismerik az iszlámnak történő alávetettségüket, ezt pedig akkoriban az adófizetéssel fejezték ki, lásd erről Erdély, mint ottomán "vazallus" állam esetét is). A kettős adózás tehát azt jelentette, hogy a jobbágyság mind a törököknek, mind a Felvidékre menekült magyar uraknak köteles volt adót fizetni. Mint arról a korábbi bejegyzésben írtunk, a nem muzulmánoknak három lehetőségük van: áttérés, alávetettség, vagy halál.

Nem akarom statisztikákkal sem untatni az olvasót, ezért csak egy regényt érdemes idézni, Gárdonyi Géza ismert művét, az Egri Csillagokat. Nos, ha feltételezzük, hogy a regényben leírtakban akár csak minimális hitelességű a korrajz, akkor kérdezném, mennyiben számít "békés együttélésnek" a megszállt területekről az ifjak erőszakos elhurcolása janicsároknak (ez a jelenség természetesen a balkáni államokban még erőteljesebben volt jelen). Érdemes elolvasni mégegyszer a korrajzot Buda ostromakor, vagy a Buda "békés" megszállásáról szóló részt.

Az alábbiakban néhány szó az iszlám jelenlegi térhódításáról:

A volt Állami Egyházügyi Hivatal politikai szempontok miatt 1988. augusztus 15.-től engedélyezte bejegyzett egyházként a Magyar Iszlám Közösség működését Dr. Mihállfy Balázs elnökletével.
Ekkor az aláírók, akik magyar muszlimnak vallották magukat, huszan voltak.
1990-ben az új jogszabályok szerint a Fővárosi Bíróság 19. sorszám alatt ismételten bejegyezte a Közösséget, mint egyházat.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, sokkal többen lettünk.
Idehaza is elért minket a muszlimok átka, a széthúzás(úgy látszik ebben is igyekszünk utol érni a nyugat-európai hittestvéreinket).
1996-tól kollektív irányítás alatt működik a Közösség, s hála Istennek, már gyülekezeti helyiségünk is van.
Gomba módra megszaporodtak a hazai iszlám alapítványok, közel egy tucat van belőlük. Milyen céllal alakultak és miért dolgoznak? Ezt csak Isten tudhatja.
Közel két éve bejegyezték a Magyarországi Muzulmánok Egyházát is, azt hiszem azok a muszlimok tették ezt, akik nem voltak megelégedve az akkori vezetőségünkkel és koncepciónkkal.

Igazán sajnálatos ez a növekedés. Természetesen nem feltételezhetünk ezúttal semmilyen erőszakos térítést, mint az a 13-14. században történt. Ez a jelenség a nyugati értékrendszerünk válságát mutatja, valamint azt, hogy a keresztény egyházak nem képesek lelki vígaszt nyújtani a hívőknek (hogyan is tudnának, főleg Magyarországon, ahol az egyház ennyire aktívan részt vesz a politikában. Az ember lelki vígaszért megy a templomba, nem azt akarja hallgatni, hogy kire szeretné a pap bácsi, hogy szavazzanak a hívők.) A nyugati családmodell is válságban van. Egyre több házasság végződik válással, a feminista mozgalmak meg még olajat is öntenek a tűzre folyamatos agitálásukkal a "lovagiasság" és a "tiszta szerelem" eszméi ellen. Csoda hát, hogy egy Európa testében idegen vallás képes ilyen mértékű térhódításra?

Minden pénteken déltol nyitva egyelőre Közösségünk imaháza, s a pénteki ünnepi ima után tanítást is folytatunk, mely vallás hit-oktatásból és arab nyelvi képzésből áll. Mindezt ingyen végezzük, minden érdeklődő számára.

Ez az információ sem lep meg. Az iszlámnak hosszú távon nagy haszna származik majd Európa iszlamizációjából. A mecsetek költségeit gyakran iszlamista, szélsőséges szervezetek támogatják az arab "hátországból". (- erről források a későbbiekben.)

Az iszlám történetéről Bolek Zoltán, a magyar iszlám közösség elnöke az alábbi csúsztatásokat írja:

A VI. sz-ban az emberek nagy tévelygésben éltek, mivel Isten szentírását félreértették, elfelejtették és el is ferdítették. Erre szolgál bizonyítékul, ami a földön történt több helyen, ugyanis a perzsák tűzimádók volta, az indiaiak szentté tették a tehenet, az arabok az istentársítás bűnébe estek, bálványimádók lettek. A lánygyermekeket élve eltemették, hogy ne hozzanak szégyent a családra, a fiúka pedig azért ölték meg, hogy ne legyenek szegények miattuk. Az erős uralkodott a gyenge felett. Több törzsre oszlottak, egymást támadták.

Az ősi vallásokról: a legtöbb pogány vallás az természettel és a lélekkel való egyensúlyt hirdette. Nem voltak erőszakos térítő hadjáratok, dzsihád, nem kötelezték az embereket az iszlám felvételére (vagy halálra). Háborúk persze voltak, de nem vallási céllal. (Pogány vallásokról részletesebben német nyelven itt olvashattok). A kora középkorban Arábiát nomád törzsek lakták, akik - művelhető terület híján - életük fenntartásához szükséges tárgyakat, és élelmet fosztogatással, hódításokkal szerezték meg. Kapóra jött tehát Mohamed tanítása, mely szerint az iszlámot akár erőszakkal terjeszteni kell, könnyű volt beilleszeni az új vallást a nomád arabok életmódjába.

610 körül megkapta Muhammad próféta [...] az isteni kinyilatkoztatást, mely által a(z úgy nevezett - a ford.) Próféta [...] elkezdte az embereket megmenteni a sötétségből, és a világosságra vezetni.

Aki pedig nem volt hajlandó felvenni az új vallást az kivégezték. A békés térítés számos eleméből elegendő megemlíteni Mekka ostromát, melynek megnyerése után Mohammed elrendelte a férfiak lefejezését, és a gyermekek rabszolgasorsba vetését.
Szintén Mohammed békés és kiegyensúlyozott lelkivilágáról tanúskodik, hogy az úgynevezett prófétának 11, más források szerint 13 felesége volt, köztük volt nő, aki 5 évesen került Mohammed "háremébe", ezekkel Mohammed 9 éves koruktól kezdve élt nemi életet.

A fent ajánlott weboldalról az alábbi szösszenet a kedvencem:

Az Iszlám az elmúlt 1400 évben megmutatta, hogyan kell a faji megkülönböztetést megszüntetni.

Igen, ezzel a módszerrel a nácik is próbálkoztak 1945-ig, de őket legyőzték a szövetségesek. Hasonló módszerrel próbálnak/próbáltak eljárni a iszlamista terjesztők is, - nem véletlen az egyre gyakrabban előforduló "iszlamofasiszta" megnevezésük.
Mi történt például a görögökkel, akik a mai Törökország területén, a régi Bizánci Birodalom lakói voltak? A szeldzsuk törökök megérkezése előtt Anatóliát ortodox keresztények lakták, mára ezek száma pár százra csökkent a teljes területen (!), ők is nagyrészt a régi Konstantinápolyra (ma: Isztambul) koncentrálódnak.
Nyilván a "békés együttélés" szellemében kerül sor az Izrael ellen elkövetett rakétatámadásokra és bombamerényletekre is, illetve Irán szintén a "békés egymás mellett élés" szellemében készíti jelenleg atombombáját is.

Lássuk mit ír Bolek úr a családról:

Az Iszlám családi felépítés egyensúlyba hozza a férj, a feleség, a gyerekek és a rokonok jogait. Az Iszlám egy jól szervezett családi rendszerben az emberi önzetlenséget, bőkezűséget és a szeretetet erősíti.

"Egyensúlyba hozza a férj és feleség jogait"??? Az iszlám gyakorlatilag elzárja a nőket a külvilág felé nyitástól, és a burka börtönébe kényszeríti őket. A férj gyakorlatilag úr a családtagok élete felett. A muzulmán nők rendszeres családi erőszaknak vannak kitéve (kivéve azokon a napokon, amikor a férj nemi életet akar élni a feleségével, hiszen az iszlám tanítása szerint nem lehet az asszonyt egy napon ütlegelni és nemi életet élni vele). A muzulmán nők az egész világon a férfi családtagok akaratának vannak kitéve a házastárs megválasztásának szempontjából. A nyugati világon is. (Ezzel kapcsolatban egyébként hadd ajánljam mindenkinek a Jalla! Jalla! c. svéd vígjátékot, melynek szociográfiai vonatkozásai is vannak a muzulmánok integrációja témakörében).

Bolek úr ír még a hívők megtartásáról is. Nos, a weboldalra a közeljövőben felkerülnek konkrét cikkek arról, hogy milyen atrocitásoknak, halálos fenyegetéseknek (mely sokszor sajnos tényleg halállal végződik) vannak kitéve azok az európai muzulmánok, akik át szeretnének térni kereszténységre, vagy azok a nők, akik nem muzulmánokkal szeretnének összeházasodni.

Folytatás következik...

USA: Muzulmánok tiltakoznak az iszlám "téves bemutatása" ellen

Még egy cikk a Western Resistance-ról, 2006. december 26-i bejegyzéssel. A cikk azt fedi fel, hogy próbálnak a muzulmánok minket, nyugatiakat megtéveszteni, hogyan próbálják a vallásukat észrevétlenül becsurgatni, elfogadottá tenni kultúránkban.

Akadály elé érkezett a muzulmánok azirányú törekvése, hogy elrejtsék az iszlám valódi voltát az amerikaiak elől. Néhány baltimore-i iskola eltért attól a hivatalos doktrinától, miszerint az iszlám a béke és a tolerancia vallása lenne. A muzulmánok természetesen máris tiltakoznak ez ellen a precendens nélküli fordulat ellen. Mik is a muzulmánok követelései? Nézzük csak:

1. Mohamedet ne nevezzék ibn Abdullah Mohamed-nek, hanem "Mohamed prófétának", mivel előbbi megnevezés tiszteletlen.

Nyilvánvaló, hogy a muzulmánok a nebulókat kész tények elé akarják állítani, nem hagyják, hogy maguk értékeljék a történelmet és vallást.

2. A Dzsihád jelentése

Muzulmán aktivisták ragaszkodnak a téves megfogalmazáshoz, miszerint a "Dzsihád" jelentése pusztán "küzdelem", "harc" (és ezzel a belső lelki vívódásra gondolnak a gonosz ellen - a ford.), nem pedig "szent háború". Nos, Walid Shoebat fejezte ki a legjobban: igen, a dzsihád valóban "küzdelmet", "harcot" jelent, de a "Mein Kampf" is azt jelenti. Más szóval kifejezve; egy kifejezést eredeti jelentésével próbálva magyarázni könnyen megtévesztés áldozatai lehetünk. A dzsihád, mint iszlám gyakorlat jól dokumentált fogalom. Mohamed fegyveres harcra szólított fel a hitetlenek ellen, mindaddig, amíg az Iszlám nem dominál a világon.

A Dzsihádról részletesebben olvashattok testvéroldalunkon, a Napi Dzsihádon is.

3. A muzulmán agitátorok az ellen is tiltakoznak, hogy az iszlámot olyan vallásként írják le, mely üdvözli az erőszakot. Erre példának felhozzák, hogy az iszlám tiltja az erőszakos térítést.

Azok, akik ezzel érvelnek, elfelejtik azt a hármas lehetőséget, mely a nem-hívők előtt nyitva áll: áttérés a muzulmán hitre, alávetettség (a zsidó és keresztény vallást elfogadja az iszlám akkor, ha előbbi vallások gyakorlói kifejezik alávetettségüket az iszlám előtt - a ford.), vagy halál. Saját értelmezésünk szerint ez pedig erőszak alkalmazását jelenti, akárhogyan is próbálják beállítani.

Egy másik dolog, amiről hajlamosak megfeledkezni, az a pogány arabok választási lehetőségei: áttérés, vagy halál. Mohamed nem adott arab társainak alávetettségi (dhimmitude, a nem-muzulmánokat, akik kifejezik alávetettségüket az iszlám előtt, dhimmi-nek nevezik az arabok - a ford.) lehetőséget. Nekik el kell fogadniuk, hogy Mohamed isten prófétája, vagy meg kell halniuk. Legtöbbjük természetesen az áttérést választotta.

Jó példája ez a napjainkban elterjedt tévhitnek, miszerint az iszlám távol tartja magát az erőszaktól.

A cikkben leírtak forrása

Az oslo-i szomáliaiak az iszlám szélsőségeseket támogatják

Kedvencem, amikor arab országokból Európába érkeznek "menekültek" menedéket keresve, majd itt eltöltve pár évet radikálisabbá válnak, mint otthoni "társaik". Történik ez sok török család esetében, akik felháborodva agitálnak a fejkendő viseletének iskolából való kitiltása ellen, noha ez hazájukban, Törökországban már a 20. század kezdete óta tilos.
De történik ez Oslóban is, Norvégia fővárosában, ahol egyes szomáliai menekültek most hirtelen szélsőséges, iszlamista "polgártársaikat" támogatják. Erről írt a Western Resistance portál 2006. december 30-án.

Az Aftenposten cikke arról ír, megértés szükséges azok felé a bevándorók felé, akik valóban osztják a befogadó kultúra értékeit. Jelenleg 8000 szomáliai rendelkezik norvég állampolgársággal. Közülük a legtöbben abban a kaotikus időszakban menekültek, mely Mohamed Siad Barre 1991-es elűzése után következett.

Az Aftenposten egy oslói kávézót (Café Bolsho) látogatott meg, mely a szomáliaiak kedvenc gyülekezőhelye. Az újság a bent ülők véleményére volt kiváncsi a szomáliai eseményekkel kapcsolatban. Egyikük egy asztalra csapva közölte: "Ha az etiópok továbbra is megszállják Szomáliát, nem ülünk itt tovább. Visszamegyünk Szomáliába és mi is küzdünk!"

Egy másik bent ülő azt mondta: "Tartom a kapcsolatot azóta is rokonaimmal Mogadishu-ban. Az etióp katonák megerőszakolják asszonyainkat és civilek torkát vágják át a városban. Mindenzt az 1977-es megalázó vereségük megbosszulására." Utalt Szomália illegális megszállására Etiópia által az Ogaden régióban, ahol számos szomáliai él.

A legtöbben egyetértettek a kommentárokkal, és azt állították, hogy rokonaik elbeszélései szerint az iszlamista rezsim alatt jobb volt az élet Szomáliában, mint a "hadurak által vezetett törvény nélküli rendszer", mely azt követte.

Nem mindenki érez hasonlóan. A norvég Szomáliai Tanács 11 kisebb csoportot képvisel. Elnöke, Shirdon M. Abdakarim azt állítja, a Tanács az átmeneti kormányt támogatja, melyet az ENSZ alakított 2004-ben.

Azt állította, hogy számos szomáliai menekült visszatért hazájába, de arról nincsenek információi, hogy hányan tettek így.

---

A szomáliaiai eseményekről részletesen ír testvéroldalunk, a Napi Dzsihád:
Első rész
Második rész

NEM a mecsetre

Kicsit hezitáltam ennek a bejegyzésnek a címének kiválasztásakor, majd végülis a német bejegyzés címét fordítottam egyszerűen magyarra. Az első verziók között a "demokratikus deficit" szóval próbáltam játszadozni. Aztán eszembe jutott a jogtanárom fenyegető tekintete akkor, amikor kifejezéseket nem megfelelően használunk, és letettem az elképzelésről - végülis szeretném, ha a blog hiteles maradna - de sajnos nem jut eszembe jobb kifejezés arra a jelenségre, amikor a nép által megválasztott politikusok egy demokráciában vulgárisan szólva szarnak a nép akaratának fejére.

Ez történik most Németországban, egészen pontosan Berlinben. Az alábbi bejegyzés az Outcut TV blogról származik. A linket követve megtekinthetők a tüntetésekről készült videók is.

A megfélemlítések, halálos fenyegetések, valamint egy berlini CDU képviselő, Stadtkewitz háza ellen elkövetett gyújtogatás ellenére is folytatják harcukat a Berlin-heinersdorfi polgárok a muzulmán Ahmadiyya szekta ellen, akik az említett városrészben mecsetet szeretnének építeni.
2006. szeptember 14-én a helyi polgári kezdeményezés, az IPAHB, a Szövetségi Polgármozgalmi Egyesülés a Demokrácia, a Haza és az Emberi Jogok Védelméért támogatásával demonstációt szervezett, melyen a mecset építése elleni érveket tárgyalták meg.

A fenti linkről elérhető videoklippekben Stadtkewitz képviselő is felszólal, aki már a háza ellen elkövetett gyújtogatás előtt is fenyegető leveleket kapott az iszlamizációt támogató elemektől. Ezekben a levelekben többek közt fényképek is voltak a képviselő elhúnyt fiának sírjáról, csatolva ehhez a még élő gyermekeinek fényképeit, amint azok az iskolába mennek.

A mohamedánok az "egyszerű" heinersdorfi polgárok ellen is nehézfegyverzetet vetettek be. Egy (korábbi) tüntetésen, mely a mecset építését helyeselte, a vonuló demonstrálók a polgári mozgalomban résztvevők házai előtt elhaladva felírták a lakások címeit, és neveket. Mindezt a rendőrség tétlenül nézte.
[...]

Annak ellenére, hogy a heinersdorfi polgárok többsége ellenezte a mecset építését; annak ellenére, hogy heinersdorfban (egyelőre) nem él számottevő muzulmán kisebbség; annak ellenére, hogy az Ahmadiyya szektáról megjelent információk egyenesen elrettentőek; valamint a fent leírt erőszakos fenyegetések (látva tehát, milyen békés szándékai is vannak az építést támogatóknak) ellenére a helyi képviselőtestület a két ünnep között (2006. karácsony és szilveszter) úgy döntött, a mecset építésére mégis sor kerül.

A hab a tortán pedig, hogy a közpénzekből (Németországban a GEZ-díjakat külön meg kell fizetni azoknak a háztartásoknak, ahol van televízió, vagy rádió) finanszírozott ARD televízió "Kontraste" c. műsorában tájékozatlan, indulatos idiótáknak állítja be a mecset építése ellen tüntetőket. (A videó szintén megtekinthető a fenti Outcut TV-s linkről)

Bin Bakri megmondja a frankót: "Látjuk mi még az iszlám lobogóját a londoni Big Ben-en lobogni"

Az alábbi bejegyzés a Politically Incorrect blogról származik, 2006. dec. 28-i datálással.

Omar bin Bakri (a képen), szíriai születésű brit iszlamista, az "Al Muhajirun" szervezet egykori vezetője, aki 2005. októberében felhagyott tevékenységével Nagy-Britanniában és ma Bejrútban él, interjút adott az arab Al Sharq Al-Awsat c. újságnak. Az interjúban bin Bakri azt nyilatkozta, nem tervezi visszatérését a szigetországba mindaddig, míg "a terrorellenes törvényeket, melyek békés muzulmánokat terrorizálnak, vissza nem vonják", illetve míg "egy napon hű muzulmánok Nagy-Britanniát - Allah segítségével - Iszlamisztánná nem változtatják."

Kivonatok az interjúból:

Kérdés: Tartja magát korábbi kijelentéseihez, különösen ahhoz, melyben megtiltja, hogy információkat adjanak ki terroristákról?

Omar Bakri: Muzulmánokra vonatkozó információk kiadását - mindegy, hogy azokról van szó, akik a dzsiháddal küzdenek Allah ügyéért, vagy egyszerű muszlimokról van szó - a brit és amerikai rendőrségnek, vagy más hitetlen és hitehagyott biztonsági szerveknek (akár az arab, vagy muzulmán államokban), tiltják a sária törvényei. Az eretnekség egy fajtájáról van szó, mely a tettest eltávolítja az iszlám védelméből. Ez a cselekedet a hitetlenek támogatása muzulmánok ellen. Allah pedig azt mondta: Közületek, aki ezekkel barátkozik, közülük valóvá válik. [Koran 5:51]

Kérdés: Gondolkodott-e már azon, hogy visszatér Nagy-Britanniába?

Bakri: Addig nem, amíg érvényben vannak azok a terrorellenes törvények, melyek a terrorellenes küzdelmek jelszavával békés muzulmánokat terrorizál. Olyanoknak, mint én, tiltja a sária-törvénykezés a visszatérést egy ilyen országba, mert ez a cselekedet abba a kategóriába tartozna, hogy "kiadom magam fogolyként". Az iszlám ezt tiltja.

Zárójeles megjegyzés, a többi népheccelő agymosott, terrorista imám követhetnék a jó példát és ők is "csomagolhatnának". A probléma csak az, hogy ezek az emberek nem nyugszanak egy helyben; szeretik a távolból mozgatni a szálakat. Például - hobbiszinten - szeretnek tizenéves kisgyerekeket rábeszélni, hogy erősítsenek magukra bombát és szálljanak fel a buszra. Mily bátor cselekedet... (a ford.)

Kérdés: Ön szerint véget ért "Londonisztán", bezárták a kapukat?

Bakri: Amit ma Londonisztánnak neveznek, tulajdonképpen Eretnekisztán, azaz dar al-kufr (a hely, ahol az eretnekek laknak). Úgy vélem, egy napon hű muzulmánok - Allah segítségével - ezt Iszlamisztánná változtatják majd, dar al-islam - má, azaz a hellyé, ahol az iszlám lakik, ugyanúgy, ahogy tették ezt a muzulmánok Etiópiában (mely az egyik legősibb keresztény államalakulat volt - a ford.), vagy Indonéziában tették. Ekkor megvalósul a nagyszerű iszlám álom. Látjuk majd a zászlókat lobogni, rajtuk a felirattal: "Allah az egy isten". Ezek a zászlók a Big Benen és a brit parlament épületén lengenek majd... Allah segítségével.

Személyes kedvenc részletem jól mutatja a Bakrihoz hasonló gondolkodású elemek integrációra való hajlandóságát:

Kérdés: Mit tanácsol a brit muzulmán fiatalságnak, és tanítványainak, akik oly távol vannak most Öntől?

Bakri: Azt javaslom a muzulmán ifjaknak általában, szeretett tanítványaimnak pedig különösen, hogy ne asszimilálódjanak a pogány (jahili) brit társadalomba, de azért ne is zárják el magukat az emberektől. Prédikáljanak Allah nevében. Parancsolják meg a jót, és tiltsák meg a rosszat, engedelmeskedjenek Allahnak, és tartsák magukat távol a hitetlenektől és politeistáktól, valamint (tartsák magukat távol) ezek szokásaitól, tradícióitól és törvényeiktől. Maradjanak hűek a Koránhoz és a Szunnához, ahogy tették azt Mohammed korában az első hívők.

Kiemelendő: "tartsák magukat távol törvényeiktől". Itt olyan finomságokra érdemes gondolni, mint a sária törvények követése Európában, azaz például családtag megölése a "család becsületének megőrzése" céljából, vagy akár a burka viseletének kötelezettsége, mely a nőket elzárja a külvilágtól.

Az iszlám tehát a béke vallása.

Nyitó gondolatok

Szociológusok, politológusok sokáig azon tanakodtak, vajon a szeptember 11-i merényletek bírnak-e akkora jelentőséggel, hogy a 2001-es dátumot egy új korszak beköszöntének tekintsük. Az elmúlt évek eseményei egyre inkább arról győznek meg, hogy bizony egy új, sötét korszak kezdetét jelentették a sajnálatos, new york-i események.
Az új korszak azonban nem egyik napról a másikra köszöntött ránk. Gyökerei egészen a 20. századi diktatúrákig, különösen a hitleri nemzetiszocialista rezsimig nyúlnak vissza. A második világháború szörnyűségei rádöbbentették Európát, hogy a nemzetek kölcsönös szembenállása, a kirekesztés egy nem fenntartható jövőbe vezethet minket. Egy jövőbe, melyet bármikor szétrombolhat egy háború, bármilyen mondvacsinált okból is vezessék azt; egyre erősödtek tehát azok az eszmék, melyek a liberalizmust és a nyitottságot hirdették. Igazi nyitásra egymás felé Európa majd' négy évtizedes megosztottsága nem adott lehetőséget. A kontinens nyugati felén jóléti államok sora alakult, ahol az állam az állampolgárok jelentős terheit magára tudta vállalni, kiterjedt segélyezési rendszerek alakultak ki, sőt egyes államoknak arra is volt kapacitásuk, hogy kevésbé fejlett partnereiket támogassák, például a harmadik világban.
Közben a virágzó munkaerőpiac lehetőséget adott "szegényebb" országokból érkező munkaerő felvételére és ellátására. A liberalizmus, és tolerancia elveit szem előtt tartva a társadalmak vezetői szemében egy olyan "multikulturális" társadalom képe jelent meg, melyben különböző kultúrák békésen megférnek egymás mellett. Akik más véleményen voltak, akik patrióta, esetleg nacionalista álmokat kergettek, azokat egy letűnt korszak kövületeiként tartották számon, gyakran "náciknak" kiáltották ki őket, ezzel próbálva szalonképtelenné téve nézeteiket...

2001. szeptember 11-ének délutánján édesapámmal beszélgettünk a konyhában. Bekapcsoltuk a rádiót, a kereső épp az EstFM-en állt, és a mozimagazint sugározták. (A Rádiót ma RádióCafé-nak hívják.) Galambos Péter műsorvezető hangját hallottuk, amint épp azt részletezi, hogy még nem látott ilyen hogy egy támadás ennyire megbénítson egy országot. Az összes repteret lezárták, így Galambos. Édesapámmal először próbáltuk felvenni a történet fonalát, hogy miről is lehet szó, amikor a műsorvezető közölte, hogy "még mindig a mozidélutánt" hallgatjuk. Aha. Tehát megint csináltak valami idióta filmet, ahol az izzadt főhős koszos pólóban a karjaiban hozza ki a főhősnőt az égő épületből, mely pár másodperccel később felrobban, lassított felvételben magával sodorva a tisztelt színészpárost.
Ezután édesapám kiment a nappaliba, és bekapcsolta a tévét. Ekkor döbbentünk rá, hogy a műsorvezető a napi híreket írta le. A televízióban az EuroNews-on kísértük az eseményeket, az RTL Klub és a TV2 épp valami brazil szappanoperát sugárzott. A második torony még állt. Egészen pár perccel későbbig...

A fent leírtak óta az Egyesült Államok, több európai szövetségesével együtt megkezdett egy háborút a terrorizmus ellen. Afganisztán és Irak a mai napig a demokratikus átalakulás nehézségeivel küzd, a terrorizmusnak pedig a mai napig több mint 7000 ártatlan esett áldozatul.
A WTC elleni támadást követő időszakban a muzulmánokat az egész nyugati világban gyanakvó szemmel kezdték méregetni. Politikusok és közéleti személyek követelték, kérték, hogy ne tegyünk egyenlőségjelet az iszlám és a terrorizmus közé. Beindult a propagandagépezet, a túlzott tolerancia.
Nem tudom, hogy a ma oly erősen érzékelhető folyamatok, a túlzott tolerancia és rosszul értelmezett liberalizmus akkor kapott-e szárnyra, mindenesetre az én esetemben a július 7-i londoni terrortámadás után "szakadt el a cérna", akkor kezdtem kérdőre vonni, hogy az iszlám valóban a "béke vallása" lenne, és hogy vajon tényleg mi, európaiak (és amerikaiak) vagyunk-e a bűnösök, nyakunkban a második világháború és a holocaust emlékének terheivel.
Hogy juthattunk oda, hogy francia iskolákban levetetik a keresztet az osztályteremből, mondván, hogy "kirekesztő", muzulmán kislányok azonban nyugodt szívvel viselhetik a fejkendőjüket, aki pedig felemeli a szavát ez ellen, az azonnal szélsőséges nacionalista fajgyűlölő? Hogy juthattunk oda, hogy a 7/7-i londoni terrortámadások után a brit kormány elnézést kért muzulmán szervezetektől, amiért "atrocitások" érik őket? (Magyarul; nehogy már beszóljunk annak, aki felrobbantja a hozzátartozóinkkat!) Hogy juthattunk oda, hogy a dán Jylland-Posten újságban, majd további újságokban is megjelent karikatúrák után muzulmánok ezrei vonulhattak Európa-szerte az utcákra "Európa, eljön a te 9/11-ed is", "Lefejezni, aki az iszlámot inzultálja", "Vesszen a szólás szabadsága" táblákkal vonulhattak ki utcáinkra, és ha közülünk bárki ezt offenzívnak tartotta, esetleg megijedt ezektől az elemektől azt azonnal bedobták a "zavarkeltő, szélsőséges, intoleráns fajgyűlölő" skatulyába?

Mára már egyértelműen látszik, hogy a fent leírt európai multikulturális álom saját dugájába dőlt. Egy ilyen nagy történelmi hagyományokkal rendelkező kontinens, melynek lakóinak gondolkodását ez a történelem formálta, és az oly távol áll a muzulmán országokból érkezők gondolkodásától és életstílusától, nem képes elbírni párhuzamos társadalmak jelenlétét. Az amerikai modell, az "olvasztótégely" Európában szintén nem kivitelezhető. Az Amerikába érkezettek vitték magukkal saját kultúrájukat, és abból egy részt "átadtak a közösbe", egy másik részt megtartottak maguknak, így formálódott ki az amerikai kultúra. Nálunk már van egy létező kultúra, ezt átformálni már nem tudjuk. (Nem is akarjuk.) Az egytelen megoldás az integráció. Az ide érkezőknek el kell fogadniuk, hogy több ezer éves kultúrákba érkeznek, és ennek megfelelően kell formálniuk az életüket. Sajnos ezzel ellentétes folyamatok indultak be az utóbbi évtized(ek)ben, és vezető politikusok, eurokraták, a tömegmédia Európa iszlamizációjához asszisztál.

Személy szerint, amikor a hírekben naponta bombamerényletekről és rakétatámadásokról hallok, amikor arról olvasok, hogy három muzulmán fiatal úgy megvert egy terhes német lányt, hogy elvetélt; mindezt csak azért, mert a muzulmán barát nem merte bevallani a szüleinek, hogy német barátnője van, attól félve, hogy kitagadják, amikor 90% feletti arányban muzulmán bevándorlók által lakott városrészek gettókká változnak, ahol az iskolákban képtelenné válik a tanítás (vö.: berlini Rütli iskola Neu-Kölln városrészben), amikor a fent leírt karikatúra-botrány után muzulmánok ezrei vonulnak az utcákra erőszakos jelszavakkal, amikor iszlám kritikusokat ölnek meg, amikor polgártársaink halálos fenyegetéseket kapnak pusztán azért, mert ellenzik egy mecset megépítését, nos, akkor nehéz hinnem annak, aki nap mint nap próbálja belénk verni, hogy az "iszlám a béke vallása", vagy hogy az iszlám "maga a béke".

Hogy az iszlám miért mégiscsak erőszakos vallás, és miért jelent veszélyt egész Európára, arról szeretnék egy-két szösszenetet ejteni ebben a blogban. Saját bejegyzéseim mellett túlsúlyban lesznek más blog-oldalakról és hírportálokról magyarra fordított hírek.

Kellemes olvasgatást!