Még egy cikk a Western Resistance-ról, 2006. december 26-i bejegyzéssel. A cikk azt fedi fel, hogy próbálnak a muzulmánok minket, nyugatiakat megtéveszteni, hogyan próbálják a vallásukat észrevétlenül becsurgatni, elfogadottá tenni kultúránkban.
Akadály elé érkezett a muzulmánok azirányú törekvése, hogy elrejtsék az iszlám valódi voltát az amerikaiak elől. Néhány baltimore-i iskola eltért attól a hivatalos doktrinától, miszerint az iszlám a béke és a tolerancia vallása lenne. A muzulmánok természetesen máris tiltakoznak ez ellen a precendens nélküli fordulat ellen. Mik is a muzulmánok követelései? Nézzük csak:
1. Mohamedet ne nevezzék ibn Abdullah Mohamed-nek, hanem "Mohamed prófétának", mivel előbbi megnevezés tiszteletlen.
Nyilvánvaló, hogy a muzulmánok a nebulókat kész tények elé akarják állítani, nem hagyják, hogy maguk értékeljék a történelmet és vallást.
2. A Dzsihád jelentése
Muzulmán aktivisták ragaszkodnak a téves megfogalmazáshoz, miszerint a "Dzsihád" jelentése pusztán "küzdelem", "harc" (és ezzel a belső lelki vívódásra gondolnak a gonosz ellen - a ford.), nem pedig "szent háború". Nos, Walid Shoebat fejezte ki a legjobban: igen, a dzsihád valóban "küzdelmet", "harcot" jelent, de a "Mein Kampf" is azt jelenti. Más szóval kifejezve; egy kifejezést eredeti jelentésével próbálva magyarázni könnyen megtévesztés áldozatai lehetünk. A dzsihád, mint iszlám gyakorlat jól dokumentált fogalom. Mohamed fegyveres harcra szólított fel a hitetlenek ellen, mindaddig, amíg az Iszlám nem dominál a világon.
A Dzsihádról részletesebben olvashattok testvéroldalunkon, a Napi Dzsihádon is.
3. A muzulmán agitátorok az ellen is tiltakoznak, hogy az iszlámot olyan vallásként írják le, mely üdvözli az erőszakot. Erre példának felhozzák, hogy az iszlám tiltja az erőszakos térítést.
Azok, akik ezzel érvelnek, elfelejtik azt a hármas lehetőséget, mely a nem-hívők előtt nyitva áll: áttérés a muzulmán hitre, alávetettség (a zsidó és keresztény vallást elfogadja az iszlám akkor, ha előbbi vallások gyakorlói kifejezik alávetettségüket az iszlám előtt - a ford.), vagy halál. Saját értelmezésünk szerint ez pedig erőszak alkalmazását jelenti, akárhogyan is próbálják beállítani.
Egy másik dolog, amiről hajlamosak megfeledkezni, az a pogány arabok választási lehetőségei: áttérés, vagy halál. Mohamed nem adott arab társainak alávetettségi (dhimmitude, a nem-muzulmánokat, akik kifejezik alávetettségüket az iszlám előtt, dhimmi-nek nevezik az arabok - a ford.) lehetőséget. Nekik el kell fogadniuk, hogy Mohamed isten prófétája, vagy meg kell halniuk. Legtöbbjük természetesen az áttérést választotta.
Jó példája ez a napjainkban elterjedt tévhitnek, miszerint az iszlám távol tartja magát az erőszaktól.
A cikkben leírtak forrása
Akadály elé érkezett a muzulmánok azirányú törekvése, hogy elrejtsék az iszlám valódi voltát az amerikaiak elől. Néhány baltimore-i iskola eltért attól a hivatalos doktrinától, miszerint az iszlám a béke és a tolerancia vallása lenne. A muzulmánok természetesen máris tiltakoznak ez ellen a precendens nélküli fordulat ellen. Mik is a muzulmánok követelései? Nézzük csak:
1. Mohamedet ne nevezzék ibn Abdullah Mohamed-nek, hanem "Mohamed prófétának", mivel előbbi megnevezés tiszteletlen.
Nyilvánvaló, hogy a muzulmánok a nebulókat kész tények elé akarják állítani, nem hagyják, hogy maguk értékeljék a történelmet és vallást.
2. A Dzsihád jelentése
Muzulmán aktivisták ragaszkodnak a téves megfogalmazáshoz, miszerint a "Dzsihád" jelentése pusztán "küzdelem", "harc" (és ezzel a belső lelki vívódásra gondolnak a gonosz ellen - a ford.), nem pedig "szent háború". Nos, Walid Shoebat fejezte ki a legjobban: igen, a dzsihád valóban "küzdelmet", "harcot" jelent, de a "Mein Kampf" is azt jelenti. Más szóval kifejezve; egy kifejezést eredeti jelentésével próbálva magyarázni könnyen megtévesztés áldozatai lehetünk. A dzsihád, mint iszlám gyakorlat jól dokumentált fogalom. Mohamed fegyveres harcra szólított fel a hitetlenek ellen, mindaddig, amíg az Iszlám nem dominál a világon.
A Dzsihádról részletesebben olvashattok testvéroldalunkon, a Napi Dzsihádon is.
3. A muzulmán agitátorok az ellen is tiltakoznak, hogy az iszlámot olyan vallásként írják le, mely üdvözli az erőszakot. Erre példának felhozzák, hogy az iszlám tiltja az erőszakos térítést.
Azok, akik ezzel érvelnek, elfelejtik azt a hármas lehetőséget, mely a nem-hívők előtt nyitva áll: áttérés a muzulmán hitre, alávetettség (a zsidó és keresztény vallást elfogadja az iszlám akkor, ha előbbi vallások gyakorlói kifejezik alávetettségüket az iszlám előtt - a ford.), vagy halál. Saját értelmezésünk szerint ez pedig erőszak alkalmazását jelenti, akárhogyan is próbálják beállítani.
Egy másik dolog, amiről hajlamosak megfeledkezni, az a pogány arabok választási lehetőségei: áttérés, vagy halál. Mohamed nem adott arab társainak alávetettségi (dhimmitude, a nem-muzulmánokat, akik kifejezik alávetettségüket az iszlám előtt, dhimmi-nek nevezik az arabok - a ford.) lehetőséget. Nekik el kell fogadniuk, hogy Mohamed isten prófétája, vagy meg kell halniuk. Legtöbbjük természetesen az áttérést választotta.
Jó példája ez a napjainkban elterjedt tévhitnek, miszerint az iszlám távol tartja magát az erőszaktól.
A cikkben leírtak forrása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése