Az Ahmadiyya szekta bemutatkozik 1.

Mint azt egy korábbi bejegyzésben ígértem, bemutatásra kerül - több részletben - az Ahmadiyya szekta, akik jelenleg arról hirhedtek, hogy egy berlini külvárosi kerületben, ahol nincs számottevő muzulmán kisebbség, és ahol a lakosság nagy része ellenzi egy mecset építését, és ezen véleményüknek többízben nyomatékosan hangot adtak, nos, a szekta pont ebben a kerületben szeretné megépíteni az Európa teljes iszlamizációjához szükséges következő támadóállásukat, a következő mecsetet Németországban. Ezen törekvésükben a szekta nem válogat az eszközökben. Gyújtogatás, halálos fenyegetések szerepelnek eszköztárukban.

Az alábbiakban az Europäische Werte portálról származó fordítással szeretném bemutatni a szekta véleményét a berlini Állami Opera Mozart: Idomeneo c. darabjának műsorra tűzéséről.

Ki tudna jobban bemutatni egy szervezetet, mint a szervezet saját maga? Az alábbiakban egy sajtónyilatkozat olvasható, melyet az Ahmadiyya Muzulmán Yamaat e.V. szervezet adott ki arról, hogy miért is utasították vissza Schäuble belügyminiszter úr meghívását az Idomeneo előadására.

Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni. A szekta pontosan azzal az indokkal ítéli el a darabot, melyre Kirsten Harms intendáns számított.

Hogy a vallásalapító Mohammedre, Jézusra, vagy Buddhára gondolva ezek, akik az emberbaráti szeretetet hirdették, ilyen ízléstelenségtől szenvedjenek, egyenesen abszurd.

Ezekben a gondolatokban semmiféle toleranciát nem fedezhetünk fel a gondolkodás szabadságára vonatkozóan. Semmilyen megértés más gondolatok elfogadása irányába. Amit az Ahmadiyya szektában lévő urak (minthogy a nőknek valószínűleg nincs sok beleszólásuk) ízléstelennek tartanak, annak ízléstelennek kell lennie, és pont.

Az urak "meg vannak döbbenve"; megdöbbentőnek tartják, hogy Schäuble miniszter úr ezért a darabért kiáll, és az iszlám szervezetek képviselőit meghívja az előadásra. A darab tartalmi, vagy művészeti elemzéséről természetesen nincs szó. Arra a muzulmán uraságok, olybá tűnik, nem képesek. Minden, amit eddig a tartalomról sikerült elmondaniuk az az, hogy az eredeti Mozart darabban az (úgy nevezett - a ford.) próféta nem tűnik fel, hogy eredetileg csak Poseidon görög isten szerepelt áldozatként. (Persze, mert Mozart idejében nemhogy lehetett az iszlám ellen állást foglalni, de egyenesen hősi cselekedetnek számított - a ford.)
Akárhogyan is, ez az érvelési sor csak egy ős-Mozart-fannak juthat eszébe. Minden új rendezőnek, minden új értelmezésnek joga van ahhoz, hogy a darabban új felületeket találjon üzenetek közvetítésére. Így minden alkalommal valami új keletkezik, amit a néző meglepetésként élhet meg. Hogy az új szinpadravitel jobb, vagy rosszabb a többinél, csak az ítélheti meg, aki már látta a darabot.

Ez persze a legkevésbé sem érdekli a muzulmán uraságokat. Nekik csak az számít, hogy az opera "ízléstelen", meg hogy "meg vannak döbbenve", "fel vannak háborodva", és "megsértve érzik magukat".
Mindenek előtt persze arról van szó, hogy milliók érkeztek Európába olyan országokból, ahol a szabadságjogok nem érvényesülnek. Ezek az emberek azért érkeztek Európába, hogy itt a szabadságot élvezzék. (Gondoljuk), ezeket az értékeket ők is szeretnék élvezni.

Az eljárás érvelésében kifejtik, hogy a véleménynyilvánítás, valamint a művészet szabadsága nem károsodhat, azokat meg kell védeni. Tény, hogy ezeket az értékeket világszerte csodálják és nagyra tartják. Ennél fogva nem beszélhetünk ezen értékek egzisztenciális fenyegetettségéről. Milliók vándoroltak (Európába) olyan országokból, ahol nem érvényesülnek a szabadságjogok, azért hogy a (a nyugati világ szabadságát) élvezhessék.

Nos, úgy tűnik hát, hogy a hozzánk vándorolt uraságok, akik azért jöttek ide, hogy a szabadságot élvezzék, most el akarják nekünk mesélni, hogy mi is az a szabadság. Vajon honnan tudnak ilyen sokat a szabadságról? Ismereteik minden bizonnyal nem otthonról származnak...

Ismert, hogy az egyénnek joga van, amennyiben véleménye szerint egy darab helytelenül mutatja be a közvetített értékeket, ez ellen a darab ellen védekeznie. Hívők megsértése a művészet szabadsága címszava alatt (a szekta számára) érthetetlen. Ez azt jelentené, hogy a torz darab az egyén megítélése szerint nem fedi a gondolat szabadságának kritériumait, így az jogilag betiltható lenne. Ha azonban hívők millióinak érzéseiről van szó, akkor annak kérése, hogy legyenek tekintettel, nem adekvát. A sértés utóbbi formája ugyanis lényegesen nagyobb súllyal esik latba, mint az előbb leírt, mert több embert érint. (Igazán gyerekes érvelési mód.) Ez az eljárás nem alkalmas arra, hogy párbeszédet indítsunk, az árkok ez által csak elmélyülnek.

A fenti idézet is jól mutatja, hogy az Ahmadiyya szekta gondolkodóinak fogalmuk sincs a szabadság fogalmáról. Nem tesznek különbséget egyén és ideológia közt. Ha az ideológiát kritizálják, ők személyükben érzik magukat megbántva. Ez csak az egyén éretlenségét bizonyítja, így aztán bármi által személyükben érezhetik magukat megbántva. Ezzel az érvelési móddal beteg ideológiák mindenféle kritika elől megvédhetik magukat, legyenek azok nácik, szcientológusok, kommunisták, sátánisták, (vagy muzulmánok - a ford.). Bármilyen kritika megfogalmazása esetén ezek az elemek egyszerűen "megbántva", "megsértődve", "megdöbbenve" érzik magukat. Jaj annak, aki Hitlerről rosszat mer mondani! Hiszen nácik milliói megbántva érezhetik magukat világszerte.

A párbeszéddel kapcsolatban; nos, mi európaiak nem érezzük annyira életbevágóan fontosnak, hogy mindenáron párbeszédet alakítsunk ki a szektában lévő tisztelt urakkal. Amennyiben nem tetszik nekik a véleményünk, összecsomagolhatnak, és elvándorolhatnak a világ azon részére, ahol megtalálják azt a "szabadságot", melyet ők ismernek, amelyet annak idején úgy megszerettek.