Európa nem volt mindig ilyen impotens az iszlám térnyerése elleni harcban, mint manapság. Nem szeretném ugyan a középkor és kora újkor toleranciaszintjét modern társadalmunkban propagálni, de azért nem szabadna átesnünk a ló túlsó oldalára sem. Az iszlám "béke vallásaként" való leírása teljes mértékű tájékozatlanságról tanúskodik, és ez a nézet sajnos egyre elterjedtebb lesz nyugati, keresztény-zsidó kultúrkörünkben. (Sajnos a nézet terjedésének egyik kedvenc politikusom, Tony Blair is áldozatul esett, és már belőle is dől az ezirányú hülyeség, -erről később).
Mint azt a South Park alkotói, Tray Parker és Matt Stone egy interjúban nyilatkozták; "nem azért nem kritizálod az iszlámot, mert toleráns vagy, hanem azért mert be vagy szarva, hogy felrobbantanak". Gondolja meg mindenki ezeket a szavakat, mielőtt fejcsóválva kritizálni kezdi az oldalon írt nézeteket.
Mint a nyitó gondolatokban írtam, Európa egészen a modern korunkig nyiltan felvállalta az iszlám elleni küzdelmet. A konfliktusok ott kezdődtek, amikor 622-ben egy epillepsziás pedofil (pbuhn) elmenekült Mekka városából, ahová pár évvel később egy hadsereggel tért vissza. A megbocsátás, békesség és tolerancia jegyében a legyőzött város férfi tagjait lefejeztette, a gyermekeket rabszolgasorba taszította (a nőkkel meg bele sem merek gondolni, mi történhetett, erről nem olvastam forrást).
Száz évvel később a fent nevezett fiatalember által teremtett ideológiarendszer mögé felsorakozott arab törzsek már Gibraltár kapujánál jártak. Az egész észak-afrikai és arab területet uralmuk alá hajtották. Ezidő alatt erőszakosan arra kényszerítették a leigázott törzseket, hogy felvegyék az iszlám vallást.
A Gibraltár, Európa kapujához érkezve az arab hódítók már komoly veszélyt jelentettek kontinensünk számára. Az Ibériai félsziget hamarosan áldozatul is esett a terjeszkedésnek.
Az első nagy törökverő, akit a történelmünkben számon tartunk, a germán-frank Martell "Kalapács" Károly.
Martell Károly (686-741)
Martell Károly a frank területek majordomusa volt. Legismertebb, legnagyobb győzelmét a 732-ben, a Tours és Poitiers mellett vívott ütközetben aratta az immár a frankok lakta Európa kapujába érkezett muzulmán hódítók (mórok) felett.
A csatában elesett a muzulmán vezér, Abd ar-Rahman is. A csata jelentőségét az adja, hogy ez volt az európaiak első győzelme a muzulmánok ellen, és ez a csata volt a nyitófejezete az 1492-ig tartott reconquista háborúknak is, melynek során az Ibériai félszigetet hódították vissza a megszálló móroktól.
Utólag sikerült még egy videót is találnom a hős uralkodóról. A francia "Volt egyszer egy..." sorozatban így mutatják be az iszlám terjeszkedését, valamint gyerekeknek átformálva (értsd: erőszakmentesen) a Tours-Poitiers melletti ütközetet. Sajnos, je ne parle pas francais, de azért a lényeget ki lehet a képekből is következtetni:
Persze úgy vélem, az alábbi festmény, Carl von Steubentől a poitiers-i ütközetről jobban visszaadja a csata hangulatát.
A kontinens nyugati részéről sikerült tehát elűzni a muzulmánokat. Időközben az Bagdadi Kalifátust szétesett kisebb államokra, a helyén keletkezett hatalmi úrt a szeldzsuk törökök vezette kisázsiai népcsoport vette át, megalapítva az Oszmán Birodalmat, akik fő ellenségük, a Német-Római Birodalom ellen vonultak. A hadsereg felvonulási területének útjába estek a balkáni államok, melyeket természetesen a törökök az iszlám erőszakos terjesztésének mohamedi parancsát követve beolvasztották államaikba - némelyeket áttérítettek, mások adófizetőkké váltak. A német területek felé vezető útba esett egy másik államalakulat is, a középkori Magyar Királyság.
Hunyadi János (1387-1456)
A kenéz-magyar származású vajda felemelkedése Zsigmond király, német-római császár udvarában kezdődött. Hunyadit alapvetően az inspirálta a török elleni harcra, hogy birtokai a déli országrészen, illetve Erdélyben voltak, így egy esetleges oszmán támadás közvetlenül fenyegette birtokait.
Hunyadi 1441-ben felszabadította Szerbiát a szendrői győzelemben,egy évvel később pedig Nagyszebennél semmisített meg egy nagyobb török sereget. Hunyadi hírneve elterjedt az egész keresztény világban, és 1443-ban felkérték, hogy kezdje meg III. Vladiszlav lengyel királlyal az ún. hosszú hadjáratot, melynek célja a török kiűzése lett volna a kontinensről.
1444. év elején a hideg tél miatt Hunyadi és Vladiszlav király seregei hazaindultak, azonban év végén a pápa kérésére újra felvették a harcot . Az új hadjárat sajnálatos vereséggel végződött, az 1444. november 10-i várnai csatában, mely e korszak talán egyik legvéresebb csatája volt. 11.000 áldozat a keresztény, 8.000 áldozat a muzulmán táborból. A csata után a fogságba esett lengyel királyt II. Murad szultán lefejeztette.
A törököket ezután 1453-ig Konstantinápoly elfoglalása kötötte le, azonban annak május 29-i eleste, ezzel a keleti kereszténység megsemmisülése (vö.: az iszlám békés együttélése más vallásokkal) után a muzulmán csapatok ismét északra fordultak. Hunyadi és sógora, Szilágyi Mihály 1456. július 21-22-én fényes győzelmet arattak a nyomuló törökök felett, akik Európára csak mintegy 50 év elteltével, Hunyadi Mátyás halála után jelentettek ismét veszélyt.
Don Juan de Austria (1547-1578)
Juan de Austria V. Károly császár gyermeke volt, nevéhez fűződik az 1571. október 7-i lepantói tengeri győzelem vezetése. Mivel az oszmánok pár hónappal korábban meghódították Ciprust, Velence, és ezzel a keresztény világ fontos hídfőállását, ezért a lepantói győzelem fontos morális jelentőséggel bír. A dátum egy másik fordulópont az Oszmán Birodalom terjeszkedésének történetében. A vereség akkora teher volt az oszmánoknak, hogy a csata után nem voltak képesek újra számottevő győzelmet aratni, birodalmuk zsugorodása megkezdődött.
A csatában kb. 200.000 katona vett részt, ezzel az akkori korszak egyik legnagyobb csatája volt.
A győzelem megtörte az oszmánok legyőzhetetlenségének mítoszát, a hatalmas török flotta elpusztulása pedig arra kényszerítette a szultánt, hogy megegyezzen a nyugati hatalmakkal a Földközi tenger térségének hatalmi érdekszféráinak felosztásáról. A törökök megelégedtek a tenger keleti medencéjének befolyási övezetével, és végleg le kellett tenniük egy oszmán világbirodalom kiépítésének szörnyképéről.
Zrínyi Miklós (1620-1664)
Zrínyi szintén dél-magyarországi birtokokkal rendelkező horvát-magyar származású bán volt. Ezt azért fontos megemlíteni, mert - Hunyadihoz hasonlóan, az ő birtokaira is közvetlen fenyegetést jelentett a török jelenlét Magyarországon.
Első jelentős győzelmeit a törökök felett 1646-ban aratta, győzelme után teljes erejét a törökök kiűzésére fordította. 1652 - 1653 között folyamatos hadjáratokat vezetett az oszmánok ellen.
Egyik legjelentősebb győzelme volt, hogy 1663-ban visszafoglalta a törököktől az Eszéki hidat. A győzelmet azonban nem tudta kihasználni, mert a bécsi udvar által kijelölt magyarországi főparancsnok, Raimondo Montecuccoli nem adott kellő támogatást Zrínyinak hadjárata folytatásához.
Zrínyi az irodalomban is nagyot alkotott, amennyiben megírta Szigetvár ostromának eposzát, annak az ostromnak történetét, melyben dédapja vett részt a törökök ellen.
Mondanom sem kell, hogy mai nyugati mainstream körökben a mű "politikailag inkorrektnek" számítana, mint ilyen, a későbbiekben részletek kerülnek fel a műből erre az oldalra is.
Eugen von Savoyen - Savoyai Jenő herceg (1663-1736)
Savoyai Jenő herceg az a személy, akit történelem könyveink méltatlanul hanyagolnak. A francia herceg, aki osztrák szolgálatban állt, nagy szerepet játszott a török kiűzésében Magyarországról.
1697. óta volt parancsnoka azoknak a Habsburg seregeknek, akik a törökök elleni ellencsapást vezették Magyarországon.
Legnagyobb győzelme az 1697. szeptember 11-i zentai győzelem, melyben egy rohammal szétzúzta a török főerőket. A zentai győzelem után került sor a Karlócai békére (1699), melyben Törökország jelentős területeket kényszerült visszaadni Magyarországnak (a déli országrész kivételével visszakerült a teljes történelmi Magyarország területe), és ez volt az a győzelem, mely megalapozta Ausztria nagyhatalmi pozícióját az elkövetkező korszakban.
1716. és 1717. között a herceg újabb háborúban vett részt a törökök ellen. A péterváradi győzelemsorozat után Magyarország végleg megszabadult a török megszállástól. 1717. augusztus 22-én a herceg visszafoglalta Nándorfehérvárt is, mely a török hódoltság előtti Magyarország legdélebbi végvára volt.
FIGYELEM! A sorozat folytatódik. Ehhez várom mindenkinek a segítségét, akiknek van kedve részt venni történelmi személyiségek bemutatásában, akik jelentős győzelmeket arattak a törökök felett. A fenti személyek csak azok, akik így elsőre beugrottak, az európai történelem ennél lényegesen több törökverőt tud felmutatni. Várom a javaslatokat...
Mint azt a South Park alkotói, Tray Parker és Matt Stone egy interjúban nyilatkozták; "nem azért nem kritizálod az iszlámot, mert toleráns vagy, hanem azért mert be vagy szarva, hogy felrobbantanak". Gondolja meg mindenki ezeket a szavakat, mielőtt fejcsóválva kritizálni kezdi az oldalon írt nézeteket.
Mint a nyitó gondolatokban írtam, Európa egészen a modern korunkig nyiltan felvállalta az iszlám elleni küzdelmet. A konfliktusok ott kezdődtek, amikor 622-ben egy epillepsziás pedofil (pbuhn) elmenekült Mekka városából, ahová pár évvel később egy hadsereggel tért vissza. A megbocsátás, békesség és tolerancia jegyében a legyőzött város férfi tagjait lefejeztette, a gyermekeket rabszolgasorba taszította (a nőkkel meg bele sem merek gondolni, mi történhetett, erről nem olvastam forrást).
Száz évvel később a fent nevezett fiatalember által teremtett ideológiarendszer mögé felsorakozott arab törzsek már Gibraltár kapujánál jártak. Az egész észak-afrikai és arab területet uralmuk alá hajtották. Ezidő alatt erőszakosan arra kényszerítették a leigázott törzseket, hogy felvegyék az iszlám vallást.
A Gibraltár, Európa kapujához érkezve az arab hódítók már komoly veszélyt jelentettek kontinensünk számára. Az Ibériai félsziget hamarosan áldozatul is esett a terjeszkedésnek.
Az első nagy törökverő, akit a történelmünkben számon tartunk, a germán-frank Martell "Kalapács" Károly.
Martell Károly (686-741)
Martell Károly a frank területek majordomusa volt. Legismertebb, legnagyobb győzelmét a 732-ben, a Tours és Poitiers mellett vívott ütközetben aratta az immár a frankok lakta Európa kapujába érkezett muzulmán hódítók (mórok) felett.A csatában elesett a muzulmán vezér, Abd ar-Rahman is. A csata jelentőségét az adja, hogy ez volt az európaiak első győzelme a muzulmánok ellen, és ez a csata volt a nyitófejezete az 1492-ig tartott reconquista háborúknak is, melynek során az Ibériai félszigetet hódították vissza a megszálló móroktól.
Utólag sikerült még egy videót is találnom a hős uralkodóról. A francia "Volt egyszer egy..." sorozatban így mutatják be az iszlám terjeszkedését, valamint gyerekeknek átformálva (értsd: erőszakmentesen) a Tours-Poitiers melletti ütközetet. Sajnos, je ne parle pas francais, de azért a lényeget ki lehet a képekből is következtetni:
Persze úgy vélem, az alábbi festmény, Carl von Steubentől a poitiers-i ütközetről jobban visszaadja a csata hangulatát.
A kontinens nyugati részéről sikerült tehát elűzni a muzulmánokat. Időközben az Bagdadi Kalifátust szétesett kisebb államokra, a helyén keletkezett hatalmi úrt a szeldzsuk törökök vezette kisázsiai népcsoport vette át, megalapítva az Oszmán Birodalmat, akik fő ellenségük, a Német-Római Birodalom ellen vonultak. A hadsereg felvonulási területének útjába estek a balkáni államok, melyeket természetesen a törökök az iszlám erőszakos terjesztésének mohamedi parancsát követve beolvasztották államaikba - némelyeket áttérítettek, mások adófizetőkké váltak. A német területek felé vezető útba esett egy másik államalakulat is, a középkori Magyar Királyság.
Hunyadi János (1387-1456)
A kenéz-magyar származású vajda felemelkedése Zsigmond király, német-római császár udvarában kezdődött. Hunyadit alapvetően az inspirálta a török elleni harcra, hogy birtokai a déli országrészen, illetve Erdélyben voltak, így egy esetleges oszmán támadás közvetlenül fenyegette birtokait.Hunyadi 1441-ben felszabadította Szerbiát a szendrői győzelemben,egy évvel később pedig Nagyszebennél semmisített meg egy nagyobb török sereget. Hunyadi hírneve elterjedt az egész keresztény világban, és 1443-ban felkérték, hogy kezdje meg III. Vladiszlav lengyel királlyal az ún. hosszú hadjáratot, melynek célja a török kiűzése lett volna a kontinensről.
1444. év elején a hideg tél miatt Hunyadi és Vladiszlav király seregei hazaindultak, azonban év végén a pápa kérésére újra felvették a harcot . Az új hadjárat sajnálatos vereséggel végződött, az 1444. november 10-i várnai csatában, mely e korszak talán egyik legvéresebb csatája volt. 11.000 áldozat a keresztény, 8.000 áldozat a muzulmán táborból. A csata után a fogságba esett lengyel királyt II. Murad szultán lefejeztette.
A törököket ezután 1453-ig Konstantinápoly elfoglalása kötötte le, azonban annak május 29-i eleste, ezzel a keleti kereszténység megsemmisülése (vö.: az iszlám békés együttélése más vallásokkal) után a muzulmán csapatok ismét északra fordultak. Hunyadi és sógora, Szilágyi Mihály 1456. július 21-22-én fényes győzelmet arattak a nyomuló törökök felett, akik Európára csak mintegy 50 év elteltével, Hunyadi Mátyás halála után jelentettek ismét veszélyt.
Don Juan de Austria (1547-1578)
Juan de Austria V. Károly császár gyermeke volt, nevéhez fűződik az 1571. október 7-i lepantói tengeri győzelem vezetése. Mivel az oszmánok pár hónappal korábban meghódították Ciprust, Velence, és ezzel a keresztény világ fontos hídfőállását, ezért a lepantói győzelem fontos morális jelentőséggel bír. A dátum egy másik fordulópont az Oszmán Birodalom terjeszkedésének történetében. A vereség akkora teher volt az oszmánoknak, hogy a csata után nem voltak képesek újra számottevő győzelmet aratni, birodalmuk zsugorodása megkezdődött.A csatában kb. 200.000 katona vett részt, ezzel az akkori korszak egyik legnagyobb csatája volt.
A győzelem megtörte az oszmánok legyőzhetetlenségének mítoszát, a hatalmas török flotta elpusztulása pedig arra kényszerítette a szultánt, hogy megegyezzen a nyugati hatalmakkal a Földközi tenger térségének hatalmi érdekszféráinak felosztásáról. A törökök megelégedtek a tenger keleti medencéjének befolyási övezetével, és végleg le kellett tenniük egy oszmán világbirodalom kiépítésének szörnyképéről.
Zrínyi Miklós (1620-1664)
Zrínyi szintén dél-magyarországi birtokokkal rendelkező horvát-magyar származású bán volt. Ezt azért fontos megemlíteni, mert - Hunyadihoz hasonlóan, az ő birtokaira is közvetlen fenyegetést jelentett a török jelenlét Magyarországon.Első jelentős győzelmeit a törökök felett 1646-ban aratta, győzelme után teljes erejét a törökök kiűzésére fordította. 1652 - 1653 között folyamatos hadjáratokat vezetett az oszmánok ellen.
Egyik legjelentősebb győzelme volt, hogy 1663-ban visszafoglalta a törököktől az Eszéki hidat. A győzelmet azonban nem tudta kihasználni, mert a bécsi udvar által kijelölt magyarországi főparancsnok, Raimondo Montecuccoli nem adott kellő támogatást Zrínyinak hadjárata folytatásához.
Zrínyi az irodalomban is nagyot alkotott, amennyiben megírta Szigetvár ostromának eposzát, annak az ostromnak történetét, melyben dédapja vett részt a törökök ellen.
Mondanom sem kell, hogy mai nyugati mainstream körökben a mű "politikailag inkorrektnek" számítana, mint ilyen, a későbbiekben részletek kerülnek fel a műből erre az oldalra is.
Eugen von Savoyen - Savoyai Jenő herceg (1663-1736)
Savoyai Jenő herceg az a személy, akit történelem könyveink méltatlanul hanyagolnak. A francia herceg, aki osztrák szolgálatban állt, nagy szerepet játszott a török kiűzésében Magyarországról.1697. óta volt parancsnoka azoknak a Habsburg seregeknek, akik a törökök elleni ellencsapást vezették Magyarországon.
Legnagyobb győzelme az 1697. szeptember 11-i zentai győzelem, melyben egy rohammal szétzúzta a török főerőket. A zentai győzelem után került sor a Karlócai békére (1699), melyben Törökország jelentős területeket kényszerült visszaadni Magyarországnak (a déli országrész kivételével visszakerült a teljes történelmi Magyarország területe), és ez volt az a győzelem, mely megalapozta Ausztria nagyhatalmi pozícióját az elkövetkező korszakban.
1716. és 1717. között a herceg újabb háborúban vett részt a törökök ellen. A péterváradi győzelemsorozat után Magyarország végleg megszabadult a török megszállástól. 1717. augusztus 22-én a herceg visszafoglalta Nándorfehérvárt is, mely a török hódoltság előtti Magyarország legdélebbi végvára volt.
FIGYELEM! A sorozat folytatódik. Ehhez várom mindenkinek a segítségét, akiknek van kedve részt venni történelmi személyiségek bemutatásában, akik jelentős győzelmeket arattak a törökök felett. A fenti személyek csak azok, akik így elsőre beugrottak, az európai történelem ennél lényegesen több törökverőt tud felmutatni. Várom a javaslatokat...
1 megjegyzés:
Kedves Friedrich!
Ajánlom olvasmányként Hans Derschwam 1553-as naplóját törökországi utazásáról,ami nagyon jó bepillantást nyújt az akkori török világra.Ha olvastad,vedd tárgytalannak,ha nem - akkor szerintem roppant érdekes.
Megjegyzés küldése