A FigyelőNet-en olvashatók magyarul kivonatok a nyugati sajtó reakciójáról Száddám akasztásával kapcsolatban. Sajnálattal veszem észre, hogy a legtöbb sajtóorgánum negatívan nyilatkozik a jeles eseményről. Száddám népírtásait és bűncselekményeit nem kísérte anno ekkora felháborodottság nyugati világunkban, most miért akarja hirtelen mindenki oltalmába venni ezt a szörnyeteget.
Így a die Presse: "Másfelől Szaddám Huszein felakasztása nem vet véget az iraki erőszaknak, sőt talán még inkább felgerjeszti." Ismerve a muzulmán világot felgerjednek azok bármin, így örülnek csak, hogy újra van min "megsértődniük", "megdöbbenniük".
Ne feledjük azonban, hogy Száddámot iraki bíróság ítélte el. A felháborodott "tömegek" pedig szélsőséges potenciális terroristák, nem pedig az "iraki nép". Azért nehogy már ezen bűnöző elemek reakciója alapján ítéljék meg a jeles eseményt. Mi van Európával? Miért vagyunk annyira beszarva a muzulmán szélsőségesektől, hogy sajtótermékeinben bólogatva helyeslik az iszlamisták cselekedeteit. Gondoljunk csak Milosevic esetére. Az európai sajtó egy emberként ítélte el tetteit. Amint egy muzulmán diktátorról van szó, aki veszélyt jelentett egész kis bolygónk békéjére, azonnal befosunk, és senki nem meri nyíltan felvállalni (a nyugati sajtóban), hogy igenis helyes volt a kivégzés.
A "der Standard" (egyébként kedvenc osztrák lapom) ellentmond annak a washingtoni értékelésnek, amely szerint a volt iraki elnök kivégzése "mérföldkő Irak számára a demokrácia felé vezető útján".
Meg kell mondjam, én igenis hiszek abban, hogy Iraknak kell a demokrácia. Hiszek abban, hogy az egész világon megvalósítható lenne a demokrácia, és a diktatúrákat, különösen azokat, melyek atomfegyvereikkel fenyegetik világunkat, meg kell szűntetni. Miért gondolja a Standard, hogy az irakikanak nem tesz jót, ha egy potenciális veszélyt eltávolítanak a demokráciájuk útjából? Persze, szélsőséges csoportok veszélyeztethetik a rendet és közbiztonságot. De talán mi, európaiak azzal segíthetnénk az iraki népet, hogy újságaink és a média nem az iszlamista elemek véleményeit hagyja jóvá, nem őket támogatjuk hallgatólagosan. Száddám kivégzése után belenéztem az EuroNews és Deutsche Welle hírtévék adásaiba, és sok iraki az örömkönnyeivel küzködve ujjongott a diktátor halála felett... mi van azzal az emberrel, aki Száddám tárgyalásán arról vallott, hogy a diktátor rezsimje hogyan irtotta ki családját? (erről részletesebben a Napidzsihádban olvashattok). Ezek az emberek nem érdemelnek elégtételt? Az ő véleményüket ki képviseli?
A francia Libération szerint sem igazságtétel történt Szaddám Huszein kivégzésével, hanem "polgárháborús bűntett".
Szeretném látni a Libération cikkeit arról az eseményről, amikor Száddám egy kurd falu (civil) lakóin tesztelte vegyi fegyvereit.
Vegyük észre; egy vérengző diktátorral kevesebb, énekeljük tehát együtt, "hang the bastard"!
Ne feledjük azonban, hogy Száddámot iraki bíróság ítélte el. A felháborodott "tömegek" pedig szélsőséges potenciális terroristák, nem pedig az "iraki nép". Azért nehogy már ezen bűnöző elemek reakciója alapján ítéljék meg a jeles eseményt. Mi van Európával? Miért vagyunk annyira beszarva a muzulmán szélsőségesektől, hogy sajtótermékeinben bólogatva helyeslik az iszlamisták cselekedeteit. Gondoljunk csak Milosevic esetére. Az európai sajtó egy emberként ítélte el tetteit. Amint egy muzulmán diktátorról van szó, aki veszélyt jelentett egész kis bolygónk békéjére, azonnal befosunk, és senki nem meri nyíltan felvállalni (a nyugati sajtóban), hogy igenis helyes volt a kivégzés.
A "der Standard" (egyébként kedvenc osztrák lapom) ellentmond annak a washingtoni értékelésnek, amely szerint a volt iraki elnök kivégzése "mérföldkő Irak számára a demokrácia felé vezető útján".
Meg kell mondjam, én igenis hiszek abban, hogy Iraknak kell a demokrácia. Hiszek abban, hogy az egész világon megvalósítható lenne a demokrácia, és a diktatúrákat, különösen azokat, melyek atomfegyvereikkel fenyegetik világunkat, meg kell szűntetni. Miért gondolja a Standard, hogy az irakikanak nem tesz jót, ha egy potenciális veszélyt eltávolítanak a demokráciájuk útjából? Persze, szélsőséges csoportok veszélyeztethetik a rendet és közbiztonságot. De talán mi, európaiak azzal segíthetnénk az iraki népet, hogy újságaink és a média nem az iszlamista elemek véleményeit hagyja jóvá, nem őket támogatjuk hallgatólagosan. Száddám kivégzése után belenéztem az EuroNews és Deutsche Welle hírtévék adásaiba, és sok iraki az örömkönnyeivel küzködve ujjongott a diktátor halála felett... mi van azzal az emberrel, aki Száddám tárgyalásán arról vallott, hogy a diktátor rezsimje hogyan irtotta ki családját? (erről részletesebben a Napidzsihádban olvashattok). Ezek az emberek nem érdemelnek elégtételt? Az ő véleményüket ki képviseli?
A francia Libération szerint sem igazságtétel történt Szaddám Huszein kivégzésével, hanem "polgárháborús bűntett".
Szeretném látni a Libération cikkeit arról az eseményről, amikor Száddám egy kurd falu (civil) lakóin tesztelte vegyi fegyvereit.
Vegyük észre; egy vérengző diktátorral kevesebb, énekeljük tehát együtt, "hang the bastard"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése