Jaj neked, ha zavarod a müezzint!

Érdekes cikk jelent meg január 4-én a Der Spiegel magazinban is. A cikk egy 2067-es, elképzelt sci-fi jövőt vetít elénk, melyen én személy szerint megdöbbentőnek éltem meg olvasás közben. Inkább Orwell 1984-e, inkább Huxley Szép Új Világa, mint a cikkben leírt sötét jövő. Vagy talán nincs is oly sok különbség a negatív utópiák és egy iszlám európa között? Az iszlám kritikusait már napjainkban is figyelik (valószínű muzulmán munkanélküliek, akiknek egész nap nincs más tennivalójuk, mint cikkeket böngészni; az államaink finanszírozzák itt tartózkodásukat, melyet kiegészítenek esetlegesen különböző terrorszervezetektől érkező támogatások is. Németországban iszlám kritikusokat zargat a "Verfassungsschutz" (alkotmányvédelem), és bármely megjegyzést az iszlám ellen rasszistának bélyegeznek.
A dán karikatúrabotrány után óriási veszteséget szenvedett Európában a szólás szabadsága, melyért őseink generációkon keresztül küzdöttek.

A fent említett Spiegel-cikknek sorok közt azt az üzenetét vélem felfedezni, hogy rá szeretnék irányítani az európaiak figyelmét, hogy a jelenben beindult folyamatok hová vezethetnek. Én a cikkből egy felkiálltást hallok ki, persze a multikultit az egekbe magasztaló vezetők bizonyára nagy örömmel olvassák az írtakat.

Ha esetleg az olvasóból más érzelmeket vált ki az alábbi cikk, várom a kommentekbe a megjegyzéseket.
Íme a cikk:

A Spiegel ma 60 éves. A Spiegel Online most szeretne 60 évvel előre tekinteni a jövőbe, 2067-be; cikk Henryk M. Broder tollából: A köztársaságunk elnökét Mahmoud Watan-Sadr-nak hívják, a pornómozik és sztriptíz bárok be vannak tiltva. A mecsetek körül egy mérföldes körzetben ki van tiltva a sertéshús.

"Boldog, aki elfelejti azt, amit már úgysem lehet megváltoztatni", szól egy dal Johann Strauss "Bőregér" c. darabjából. Bölcs mondat, mély, gyakorlati értelemmel. Amikor azt vizsgáljuk, ma hol állunk, érdemes azt is megnézni, hogy jutottunk ide. Nem nosztalgikus vágyakozásból, hanem azért is, hogy jobban előre láthassuk a jövőnket. [...]
A ma csak egy megálló a tegnapból holnapba vezető úton. Egy rövid pillanat. Nem több, nem kevesebb.

Mahmoud Watan-Sadr elnök ezért megemlékezett újévi beszédében a történelmi cezúrára 60 évvel ezelőtt, amelyet akkoriban egyáltalán nem tekintettek töréspontnak. Ellenkezőleg. Nagyon büszkék voltak az emberek egy berlini Mozart-operára, mely azzal végződött, hogy felmutatták Jézus, Buddha és Mohamed fejét. Akkoriban ezt úgy látták, mint a világi kultúra győzelmét a vallás kicsinyessége felett. Pezsgővel és jókedvvel ünnepelték a jeles eseményt.

Amit a party résztvevői azonban nem vettek észre az az volt, ami körülöttük történt, ami azonban nem kapott nagy sajtónyilvánosságot.

Amszterdamban a Vöröskereszt karácsonyi ebédet kínált, melyben csak olyan ételeket kínáltak, melyek a "halal" előírásai szerint készültek, azaz nem tartalmaztak sertéshúst.

Angliában sok munkaadó lemondott a karácsonyi díszítésekről, tekintettel a nem muzulmán dolgozók érzéseire. A brit bankok nem kínálnak többé "malacperselyeket", mert az iszlám a disznót tisztátalannak tartja.

Felső - Ausztriából olyan híreket kaptak, hogy két muzulmán anya a kereszt, mint összeadásjel ellen tiltakoznak, minthogy keresztény szimbólumról van szó, amelynek használatát nem várhatják el a gyermekektől

A próféta neve

Amíg ezek a történetek a nép nyelvén szálltak, mintegy anekdótaként, könnyen tekinthették őket nem-irányadónak. Számos más eseményre is jobban kellett volna figyelni. A brit statisztikai hivatal olyan adatokat hozott nyilvánosságra, melyek arról adtak tanubizonyságot, hogy a szülők gyermekeiknek leginkább a Jack nevet adják, de ötödik helyen áll a Mohamed, megelőzve a Harry-t, William-et, James-t és George-ot. Azaz már 2005-ben kedveltebb volt a próféta neve, mint a királyi család tagjaié.

Egy brit muzulmán, akit a hatóságok kőröztek, mert megölt egy rendőrnőt egy fegyveres támadás során, simán átjutott a Heathrow-i biztonsági kapukon, mert húga útlevelét használta, arcát pedig fejkendővel takarta el. Csak a szeme volt látható. Tudta, hogy a brit hatóságok át szokták engedni az arcukat eltakaró muzulmán nőket.

Az SVP svájci párt konzervatív politikusa az alábbi szöveggel reklámozta a fejkendőt: "Fejkendőt mindenkinek! Lányok, védjétek magatokat fejkendő viseletével a szexuális támadások ellen!" A ki nem mondott üzenet: A muzulmánok nem molesztálnak fejkendőt viselő nőket. Azok a nők, akik pedig nem viselnek fejkendőt, maguk tehetnek róla, ha megerőszakolják őket

Itt hadd tegyek egy megjegyzést. Egyrészt a youtube-ról letölthető videók tanulsága szerint (link később) a muzulmánok fejkendőt viselő asszonyokat is megtámadnak, másfelől sajnálatos tény, melyről a cikkek.soti.ca oldal egyik cikkében is olvashattok, a muzulmánok valóban azzal indokolják meg, ha megerőszakolnak egy nőt, hogy a nő hibája, miért nem viselt fejkendőt.

Jel a falon

Mindezzel egyidőben indított a német evangélikus egyházközösség (EKD) egy kampányt az ellen, hogy a boltok vasárnap is nyitva lehessenek. "Mi eddig is nyitva voltunk vasárnap." A plakát egy másik oka: A templomoktól egyre többen fordulnak el. Már így is számos templomnak bérbe kell adni helységeket, hogy ne kelljen bezárniuk. Egyes templomrészek ezért éttermekként is funkcionálnak.

Egy évvel korábban, 2005 decemberében az Iszlám Intézet vezetője, Salim Abdullah arról nyilatkozott egy újságinterjúban, hogy egy éven belül több mint ezer német tért át az iszlámra. Ez nagy teljesítmény, különösen figyelembe véve, hogy az áttértek 62%-a nő, köztük nagy számban akadémikusok, jól szituáltak és képzettek. Csak nagyon kevés nő tért át az iszlámra azért, mert muzulmánnal házasodott.

Mindezek a jelenségek "jelek a falon", amelyekről nem vesznek tudomást. Még akkor sem, amikor a holland igazságügyi miniszter, Piet Hein Donner arról beszélt, el tudja képzelni aSharia törvények bevezetését Hollandiában, ha a hollandok nagy része megszavazza. A kijelentést nem követte megdöbbenés. Az észak-rajna-vesztfáliai belügyminisztérium internetoldalán ugyan fenn áll egy a sharia és az alkotmány összeegyeztethetőségét taglaló tanulmány, ezt azonban nagyon kevesen olvasták el.

Iszlám étkezési - és ágyterv a kórházban

Mint mindig a történelemben, volt most is egy mellékes esemény, mely önmagában említésre sem méltó, azonban a többi mellékes eseménnyel együtt oda vezetett, hogy bekövetkezett a történelmi törés. Paul Sturkenboom utrechti katolikus vállalkozó 2006 év végén azon szándékáról számolt be, hogy Rotterdamtól délre, ahol különösen sok muzulmán él egy "iszlám kórházat" építene. Hollandiában ez lenne az első ilyen. "Több, mint egy millió muzulmán él köztünk. Miért nincsen saját kórházuk?"

Mindenkinek nyitva állna természetesen, azonban a muzulmán páciensek biztosak lehetnének benne, hogy muzulmán törvények szerint kezelik őket. Egy imaterem és egy "lelki ápoló" is rendelkezésre állna.

A tervet nem valósították meg, többek között azért sem, mert a szélsőséges iszlamista Milli Görüs ellene foglalt állást. Lelki ápolást végző imámok, imatermek és muzulmán elvárásoknak megfelelő étrend a legtöbb kórházban már így is standardnak számít. "A legtöbben azon szorgoskodnak, hogy muzulmánok kívánságára csak doktornők vizsgálják ki őket."

Folytatás következik...