Mint arról korábban beszámoltam, egy radikális iszlamista szervezet, az Ahmadiyaa szekta azt tűzte ki célul, hogy a lakosság egyértelmű elutasító állásfoglalása ellenére Heinersdorfban, Berlin egyik külkerületében építik fel következő bástyájukat az iszlám erőszakos terjesztésének harcában. Berlin-Heinersdorfban a muzulmán lakosság aránya nem haladja meg azt a mértéket, amely indokolná egy mecset felépítését, nem beszélve arról, hogy Németország területén már több, mint 2.600 mecset épült, és számos további mecset épülőben van, vagy tervezik építését. A radikális szektához egyébként már 15 mecset tartozik Németországban, ebből hat a 2004-es év folyamán épült. A szekta németországi központja szintén Berlinben van, a Wilmersdorfi mecsetben. Világszerte mintegy 14.000 mecset tartozik a szekta irányítása alá.
Érthetetlen tehát, hogy ha a szekta valóban a hosszú távú békés egymásmellett élés céljával van jelen Németországban, miért lehet oly fontos számukra a fent részletezett körülmények között a Heinersdorfi városrészben következő mecsetüket emelni.
A történet legszebb eleme a politika reagálása. Több elemzés látott már napvilágot a politika és a nép elhidegüléséről Európa több országában. Országaink vezetői egyre többször hagyják figyelmen kívül a nép kívánságát, még olyan esetekben is, amikor egyébként a nép felől érkező jelzések egyértelműek, a realitás talaján mozognak, és megvalósíthatóak. Történik ez a fenti mecset esetén is. Mint arról az OutCut TV beszámol, a buzgó városvezetés a két ünnep között hozott pozitív döntést a berlini nép által egyértelműen elutasított mecset megépítésére. Két ünnep közötti buzgalmukban berlin politikusai - feltehetőleg a sok mákos bejgli tudatmódosító befolyása alatt - nemhogy megállapodtak egy a nép akaratával szöges ellentétben álló rendeletről, de már ki is tűzték az alapkő letételének időpontját, melyet január 2-ára jelöltek ki.
Ó, bárcsak ilyen gyorsan születnének meg a döntések a valóban fontos építkezésekről, és bár ilyen gyorsan folynának a munkálatok más esetekben is. Mi lenne, ha egyszer olyan kérdésben születne ilyen gyors döntés, ami valóban a társadalom hasznára válna? Például egy autópálya megépítése, vagy bővítése kérdésében... Az Outcut TV internetes oldala szerint a berlini fal lebontása óta nem került sor Németországban ilyen gyors ütemben zajló építkezésre...
Akárhogyan is, a fenti döntésbe a berliniek nem nyugodtak bele. Az IPAHB polgári kezdeményezés újabb demonstrációra hív fel:
"Kedves Társaink!
Az új évben sem marad el a berlini Pankow-Heinersdorf polgárainak ellenállása. Az újévet egy az Ahmadiyya szekta alapkőletétele elleni demonstrációval kezdjük.
2007. január 2-án 10:30-kor mindenkit szeretettel várunk a Tiniusstraße-n, hogy csatlakozzon tüntető menetünkhoz.
A földszerzést a külön az alapkőletételre Londonból Berlinbe utazott kalifa (így hívatja magát a szekta vezetője, - a ford.) a megfelelő nyilvánosság előtt szeretné ünnepelni az eseményt.
Segítsen abban, hogy ez ne valósulhasson meg!
Aki ilyen plakátok előtt, ilyen események közepette olyan jelszavakkal dobálózik, mint "Szeretetet mindenkinek, gyűlölet senkinek" (ez a szekta megtévesztő jelszava a ford.), az nem más, mint egy hazúg és demagóg!
Zavarjuk meg ennek az antidemokratikus, és keresztényellenes szektának új támaszpontjának kiépítését Pankow-Heinersdorfban.
Köszönettel, az ipahb "
Engem a fenti történetben tényleg az döbbent meg a legjobban, hogy politikai vezetőink tényleg ennyire buzgón mindent hajlandóak megtenni azért, hogy az iszlám teret nyerhessen Európában, és mindezt olyan bűnöző, antidemokratikus módszerekkel, hogy megpróbálják a népet kizárni a döntéshozatal befolyásolásából!
(Lásd: a nép akaratával ellentétes döntést a két ünnep között hozták meg, gyorsított eljárással.)
Ha a politika egy demokráciában elfelejti, hogy kitől is kapja a hatalmát, könnyen instabillá válhat egy demokrácia.
Akár ilyesmire is gondolhatnék:
Ha kiterjednek az ennek eredményeként létrejövő polgári mozgalmak, és tegyük fel bármilyen passzív ellenállást hirdetnek meg, könnyen lehet, hogy egyszer csak nem lesz több állami segélyre keret a munkanélküli, az integrációt elvből ellenző bevándorlócsaládok támogatására, akik még a befogadó ország nyelvét sem beszélik, és egyetlen céljuk az iszlám terjesztése. Az őslakosságot pedig lenézik. Valóban virágzott a jóléti demokrácia a nyugat országaiban az elmúlt évtizedekben. De az elmúlt évek során egyre több jel mutat arra, hogy ez a rendszer recsegve-ropogva összedőlhet. "Halál a szabadságra!" - írta egy muzulmán uraság a táblájára a Mohamed-karikatúrákat követő londoni demonstrációkon. Persze, halál reá. Kedves mór barátaink csak azt felejtik el, hogy Európa még mindig a mi hazánk. Mi vagyunk azok, akik eltűrjük, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának keretében ideérkező muzulmánok az életünkre törjenek, az életünket veszélyeztessék. Sokan közülünk, európaiak közül repeső szívvel várjuk azt a pillanatot, amikor vége az ez irányú túlzott toleranciának, ultraliberalizmusnak, és felelevenítjük Európa keresztény tradícióit, mint amilyenről például ebben a bejegyzésben írtam.
Vigyázni, tehát, kedves muzulmánok a nagy szavakkal, mert tudjátok, "magyar gyerek megvágja..."
Érthetetlen tehát, hogy ha a szekta valóban a hosszú távú békés egymásmellett élés céljával van jelen Németországban, miért lehet oly fontos számukra a fent részletezett körülmények között a Heinersdorfi városrészben következő mecsetüket emelni.
A történet legszebb eleme a politika reagálása. Több elemzés látott már napvilágot a politika és a nép elhidegüléséről Európa több országában. Országaink vezetői egyre többször hagyják figyelmen kívül a nép kívánságát, még olyan esetekben is, amikor egyébként a nép felől érkező jelzések egyértelműek, a realitás talaján mozognak, és megvalósíthatóak. Történik ez a fenti mecset esetén is. Mint arról az OutCut TV beszámol, a buzgó városvezetés a két ünnep között hozott pozitív döntést a berlini nép által egyértelműen elutasított mecset megépítésére. Két ünnep közötti buzgalmukban berlin politikusai - feltehetőleg a sok mákos bejgli tudatmódosító befolyása alatt - nemhogy megállapodtak egy a nép akaratával szöges ellentétben álló rendeletről, de már ki is tűzték az alapkő letételének időpontját, melyet január 2-ára jelöltek ki.
Ó, bárcsak ilyen gyorsan születnének meg a döntések a valóban fontos építkezésekről, és bár ilyen gyorsan folynának a munkálatok más esetekben is. Mi lenne, ha egyszer olyan kérdésben születne ilyen gyors döntés, ami valóban a társadalom hasznára válna? Például egy autópálya megépítése, vagy bővítése kérdésében... Az Outcut TV internetes oldala szerint a berlini fal lebontása óta nem került sor Németországban ilyen gyors ütemben zajló építkezésre...
Akárhogyan is, a fenti döntésbe a berliniek nem nyugodtak bele. Az IPAHB polgári kezdeményezés újabb demonstrációra hív fel:"Kedves Társaink!
Az új évben sem marad el a berlini Pankow-Heinersdorf polgárainak ellenállása. Az újévet egy az Ahmadiyya szekta alapkőletétele elleni demonstrációval kezdjük.
2007. január 2-án 10:30-kor mindenkit szeretettel várunk a Tiniusstraße-n, hogy csatlakozzon tüntető menetünkhoz.
A földszerzést a külön az alapkőletételre Londonból Berlinbe utazott kalifa (így hívatja magát a szekta vezetője, - a ford.) a megfelelő nyilvánosság előtt szeretné ünnepelni az eseményt.
Segítsen abban, hogy ez ne valósulhasson meg!
Aki ilyen plakátok előtt, ilyen események közepette olyan jelszavakkal dobálózik, mint "Szeretetet mindenkinek, gyűlölet senkinek" (ez a szekta megtévesztő jelszava a ford.), az nem más, mint egy hazúg és demagóg!
Zavarjuk meg ennek az antidemokratikus, és keresztényellenes szektának új támaszpontjának kiépítését Pankow-Heinersdorfban.
Köszönettel, az ipahb "
Engem a fenti történetben tényleg az döbbent meg a legjobban, hogy politikai vezetőink tényleg ennyire buzgón mindent hajlandóak megtenni azért, hogy az iszlám teret nyerhessen Európában, és mindezt olyan bűnöző, antidemokratikus módszerekkel, hogy megpróbálják a népet kizárni a döntéshozatal befolyásolásából!
(Lásd: a nép akaratával ellentétes döntést a két ünnep között hozták meg, gyorsított eljárással.)
Ha a politika egy demokráciában elfelejti, hogy kitől is kapja a hatalmát, könnyen instabillá válhat egy demokrácia.
Akár ilyesmire is gondolhatnék:
Ha kiterjednek az ennek eredményeként létrejövő polgári mozgalmak, és tegyük fel bármilyen passzív ellenállást hirdetnek meg, könnyen lehet, hogy egyszer csak nem lesz több állami segélyre keret a munkanélküli, az integrációt elvből ellenző bevándorlócsaládok támogatására, akik még a befogadó ország nyelvét sem beszélik, és egyetlen céljuk az iszlám terjesztése. Az őslakosságot pedig lenézik. Valóban virágzott a jóléti demokrácia a nyugat országaiban az elmúlt évtizedekben. De az elmúlt évek során egyre több jel mutat arra, hogy ez a rendszer recsegve-ropogva összedőlhet. "Halál a szabadságra!" - írta egy muzulmán uraság a táblájára a Mohamed-karikatúrákat követő londoni demonstrációkon. Persze, halál reá. Kedves mór barátaink csak azt felejtik el, hogy Európa még mindig a mi hazánk. Mi vagyunk azok, akik eltűrjük, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának keretében ideérkező muzulmánok az életünkre törjenek, az életünket veszélyeztessék. Sokan közülünk, európaiak közül repeső szívvel várjuk azt a pillanatot, amikor vége az ez irányú túlzott toleranciának, ultraliberalizmusnak, és felelevenítjük Európa keresztény tradícióit, mint amilyenről például ebben a bejegyzésben írtam.Vigyázni, tehát, kedves muzulmánok a nagy szavakkal, mert tudjátok, "magyar gyerek megvágja..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése