Hozzászólás-elemzés

Egy kedves hozzászóló két siegheilezés és anyázás között néha tud értelmesebb mondatokat is összedobni, melyek bár nem mentesek a felesleges fröcsögéstől, azért néhány sorát megéri elemezni. A siegheilezésre meg anyázásra nem tudok mit mondani, de köszönöm a hozzászólónak, hogy élőben demonstrálja, hogy hogyan viselkednek a muzulmánok és dhimmi barátaik európaszerte, hogy próbálják nácizással hiteltelenné tenni az iszlám kritikáját. Egy kedves ismerősöm erről azt írta, hogy mivel az iszlám eddig a demokrácia eszközeivel, azokat alattomosan, majdnem gerilla módszerekkel használva próbálta terjeszteni a hitet, és a mi kultúránkat hiteltelenné tenni, ost hirtelen meg vannak szeppenve, hogy a demokrácia eszközeivel csapnak vissza rájuk. Rossz hír (az iszlamofasisztáknak), hogy a nácizás többé nem lesz eredményre vezető Európában. Érvek ugyebár nincsenek az iszlám védelmében, hiszen ha lennének, akkor az okos gondolkodók azokat használnák fel. Érvek híjján marad a fröcsögés, a heilhitlerezés.
Kedves hozzászóló írta:

" Csak az Amnasty Int. szerint min.400ezer civil iraki áldozata van a Bush "menyert" háborúja utáni időszaknak...nohát!
Ez a demokrácia"

Az Amnesty International tevékenységével én is egyetértek. A szólás szabadsága miatt nem szabad börtönben tartani, kivégezni, stb. embereket, fórumot kell biztosítani mindenféle (demokratikus) véleménynek. Nézzük azonban meg, a világ mely részén nem érvényesül a szólásszabadság, hol tartanak politikai foglyokat, vagy "másként" gondolkodókat börtönökben. Meglepő eredményre jutunk, ha az Amnesty International jegyzeteit bújjuk, biza, szinte nincs muzulmán állam, amellyel a szerveeztnek ne lennének komoly gondjai.
Persze az olvasó számára egyszerűbb volt kiragadni egy adatok a kontextusából, és azt saját módján értelmezni.
400 ezer áldozat a békéért. Valóban szörnyű dolognak tartom, ha civilek esnek áldozatul a háborúnak. De számoljunk csak utána, Szaddám rezsimjének hány civili áldozata volt? Ha csak az észak-iraki kurdok (civil lakosság) ellen elkövetett támadásokat, és az első iraki háború Szaddám-rezsim áldozatait számolom, máris nagyobb összeget kapok. És akkor még ott vannak a rendszeres kivégzések, melyek során szintén civileket azért akasztottak fel, fejeztek le, vagy éppen gázosítottak el, mert "más véleményen voltak", mint Szaddám.
Egyébként rengetegen vannak mérsékelt irakiak, akik ünneplik Szaddám elmozdítását. Számos rádióinterjúban szólalnak fel, számos blogban és hírportálon olvasható velük interjú.
Hogy miért nem hallunk róluk? Mert nem "szenzáció" a médiának, ha valaki elégedett, vagy politikailag elemez. A mainstream médiának a "véres robbantások", "merényletek", gerillaháború a hír. Senkit nem érdekelnek már a pár éve kiirtott kurdok, amikor ma iraki civilek vérét lehet mutogatni a breaking news-ban.
Másik kérdés: a 400 ezer civil áldozatot ki ölte meg. Ha jól tudom, nagyrészük iraki terroristák merényleteinek áldozata. A jelenség, hogy gerillaharcosok tovább gyilkolják a civileket, jól mutatja, hogy szükség volt az iraki beavatkozásra. Csakhát, ennek belátásához már nem elég a Fahrenheit 9/11-et megnézni, meg az rtlklub hiradóit figyelemmel kísérni. Ehhez összetetteb háttérismeretekre van szükség.

Az olvasó folytatja:

"Hadd hulljon a férgese, s te meg örülj neki!
Lelövik,aki nem akar demokráciát!"

Ez az információ nem tudom honnan származik. Senkit nem lőnek le, aki nem akar demokráciát. De nem akarni demokráciát kétféleképpen lehet: pártot alapítok, tiltakozok, gyakorlom a szólásszabadságot és megpróbálom meggyőzni az embereket, vagy felrobbantok néhány ártatlan civilt, lehetőleg Amerikában, aztán nézek nagyokat, hogy miért bántanak a csúnya bácsik.
(Azt pedig visszautasítom, hogy bárhol is írtam volna, hogy örülök neki, ha ártatlanok halnak meg. Pont ennek az ellenzéséről szól ez a blog.)

A következő szösszenet anonym olvasónktól:

"Afganisztán esetében a háború igazságos volt,mert a tálibok embertelen rezsimet tartottak fent...no de ezután?
Cseberből vederbe...ahol az USA beavatkozik...meg te is szeretnél...-))))"

Szeretnék egy példát hallani, hogy melyik országban történet demokratikus átalakulás nehézségek nélkül. Valóban nem jött egyik napról a másikra jólét Afganisztánba. De ezért kell most segíteni annak a népnek, a nyugat éppen ezt teszi. Lehet hogy eltart pár évig, lehet, hogy évtizedig, de legalább az afgánok saját maguk dönthetnek sorsukról. Nem végeznek ki minden héten húsz embert, és nem köveznek meg hetente nőket, mert "nem viseltek burkát". Ismét javaslom alternatív hírforrások olvasását/hallgatását. Rengeteg afgán van, aki üdvözli az új rezsim által hozott szabadságot.
Nyilván nem mondanám én sem, hogy "jobb most az afgánoknak", ha nem lennének olyan információim, amelyek ezt alátámasztják. A minap pl. az SWR Contrán adtak le egy riportot egy afgán egyetemistával, aki az életkörülményeiről mesélt a tálibok alatt és most.
Persze ez megintcsak ne mszenzáció, így a fő médiába nyilván nem került be.

Kis személyeskedés nem maradhat ki egy dhimmi érveléséből:

"Ez a te ideologiád:egy félművelt exalkesz újkeresztény háborús bűnös (mert az lesz majd...-)))),most is az!/
Tudok egy csomó zsidó-muszlim-keresztény együttműködésről,munkáról és barátságról...s ez lesz majd a jövő...nem a te véres vízioid Bush félművelt háborús bűnössel...."

Az eleje nyilván Bush-ra vonatkozik. Hát, én sem állítom, hogy Bush maga a megtestesült Szent Mittudoménki. (Háborús bűnosnek leírni viszont túlzás - azt a jelen nemzetközi jogszabályok pontosan definiálják, a Bush adminisztráció nem tett semmit, ami nemzetközi jogba ütközött volna - ennek kéretik utánajárni.) Az iraki rezsim elleni háborúval az volt a baj, hogy az idősebb Bush elnöksége alatt az amerikai csapatok megálltak Bagdad előtt 60 km-re. Ez akkoriban nagyon hibás döntés volt, a mostani háború összes áldozatát meg lehetett volna spórolni, ha akkor a csapatok továbbhaladnak.
De ezzel a logikával azt is mondhatjuk, hogy ha Hitlert felveszik a Bécsi Művészeti Egyetemre, akkor nincs második világháború. Tele van a történelmünk hibás, rossz döntésekkel, melyeket ha lehet, korrigálni lehet. Talán megtehettük volna, hogy hátradőlünk a székben és eltűnődünk, milyen szép lett volna az Öbölháborúban elmozdítani szaddámot és szépen végignézzük, hogyan irtja ki Szaddám a kurdokat, a "másként gondolkodókat", és hogyan támadja rakétákkal tovább Izraelt.

A muszlim-zsidó-keresztény együttműködésekről és barátságokról: létüket nem vitatom, és nagyon dícséretes dolognak tartom. Valóban párbeszédre lenne szükség ellenségeskedések helyett. DE: nemrégiben például Németországban a belügyminiszter párbeszédre hívta a muzulmán vezetőket, hogy megbeszéljék a Mozart Opera lefejezett Mohamedábrázolása kapcsán felmerült aggodalmakat. (a darabban egyébként az összes nagy világvallás egy figuráját mutatták lefejezve: Jézust és Buddhát is)
A muszlimok visszautasították a meghívást.
Az Ahadiyyaa szektát több berlini polgári szervezet felkérte tárgyalásokra a Pankow városrész környékén épülő mecset kapcsán.
A muszlimok visszautasították a párbeszédet.
Az ezután megjelenő kritikákra és késtségekre a muzulmánok azzal reagáltak, hogy "neonácinak" kiáltották ki azokat, akik őket korábban értelmes, demokratikus párbeszédre hívták meg.

A te vádaskodásod, kedves olvasó, ugyanez a kategória. Elzárkóztok attól, hogy a mi aggodalmainkat megértsétek, és nemes egyszerűséggel kollektíve lenácizzátok azt a többszázezer-ha nem több millió embert, akik kritikát gyakorolnak egy ideológia felett.
Fajgyűlölettel vádolni az iszlám kritikusait egyébként nagyfokú tájékozatlanságról is tanúskodik, hiszen közismerten az iszlám senem faj, senem rassz, hanem egy ideológia.

Nem emlékszem Európában mióta tilos egy ideológiát kritizálni. A kereszténység ugyanolyan kritikának van kitéve, mégsem robbantjuk fel egymást kölcsönösen. Heves a párbeszéd, de nem erőszakos. A muszlim vezetők nem adnak lehetőséget értelmes csevejre, alacsonyabb értelmi színvonallal bíró követőik pedig a nácizáson túl nemigen tudnak semmit felmutatni.

Kívánom egyébként, hogy a jóslatod igaznak bizonyuljon, olvasó, és békés úton tudjanak megegyezni a keresztények, zsidók és muzulmánok. A jelenlegi helyzetben ez csak a muszlimokon múlik. A jelenlegi muzulmán beállás ugyanis elzárokódás a párbeszédtől, és a kritikára erőszakkal való válasz.