Két emberfajta van, akiket nagyon nem szeretek. (Najó, a terroristákkal és szélsőséges muszlimokkal együtt három).
Az egyik az állami hivatalnokok és általában a hivatalnokok csoportja. Utóbbiak 8-16-ig ülnek benn állami hivatalok, vagy multicégek irodáiban, általában fogalmuk sincs semmiről, a munkájukat a legritkább esetben képesek megfelelően és hatékonyan ellátni, és tárgyalásra tökéletesen képtelenek. Az egyetlen, amit jól tudnak, formulákat kinyomtatni, aláírni és pecsételni. A kék formulát, amivel a piros nyomtatvány igényelhető, azzal pedig sorban állhatok a sárga papírért, satöbbi. Nem is részletezem, mindenki ismeri...
A másik embercsoport, akik szintén mélységes megvetésemet élvezik, az állandóan sztrájkoló, szakszervezeti tag munkás, és a hozzá kapcsolódó szakszervezetek. Utóbbiak folyamatos béremelésköveteléseikkel, és sokszor teljesen irreális követeléseikkel képesek órákra/napokra/hetekre megbénítani egy ország adott szakmai területét (utóbbi héten Németországban pl. a vasúti közlekedéssel tették ezt), és a hivatalnokokhoz hasonlóan teljesen tárgyalásképtelenek, elképzeléseik a valóságtól távol állnak.
Nézzük meg a német helyzetet. Németországban több szakterületen munkaerőhiány kezd kialakulni (mely a gazdaság növekedését jelzi). Idén, Kelet-Németországban például a földekben rohadt meg a spárga, mert Müntefering szocialista elnök nem volt hajlandó időlegesen megnyitni a német munkaerőpiacot lengyel idénymunkások előtt. A belső munkaerővel kell megoldani a problémát - mondták. Nos, és Délnyugat - Németországban leledzem, ahogy az utcákat járom és figyelem a munkanélkülieket, kötve hiszem, hogy az utcán a hányásában fetrengő munkanélküli punk felutazna Mecklenburg-Vorpommern tartományba spárgát szüretelni. (Aratni? Szedni?)
De lépjünk is túl ezen, túléljük, hogy drágább lesz a spárga jövőre.
A héten azonban felvetődött az ötlet, hogy a német munkaerőpiac hiányosságai miatt érdemes lenne az egyébként 2009-ig, ill 2011-ig fennálló átmeneti korlátozásokat a kelet-európai képzett munkaerővel szemben feloldani, hogy képzett, diplomás kelet-európai fiatalok könnyebben találhassanak munkát Németországban. Több cég és szervezet is jelezte már ezirányú igényét.
Nos, erre a szakszervezet felkapja a fejét, és máris verik a nyálukat, hogy "dömpingbérek", meg pestis lesz Németországban, ha lengyelek, csehek, baltiak, magyarok érkeznek dolgozni... és az német nép keserű kiáltása hallik majd...
Tehát összefoglalva a kérdést: analfabéta török köcsögök, akik egész életükben birkát tenyésztettek Anatóliában, és csak a német szociális rendszert terhelik, és németül sem beszélt az oké, az jöjjön. Képzett kelet-európai munkaerő, az maradjon otthon. Neadj isten olyan emberek érkeznének Németországba, akik folyékonyan beszélnek németül (esetleg más nyelveken is), és diplomájuk is van. Fúj, ezek nem kellenek. Ezek még adót is fizetnének...
Na. Ezért utálom a szakszervezeteket, meg a hivatalnokokat.
Egyébként mielőtt bárki is megvádolna, egyáltalán nem savanyú a szőlő. Jól megvagyok egyéni vállalkozóként Németországban (erre az esetre nincs korlátozás)... nem magam miatt írom a fentieket, hanem Németország iránti szeretetemből kifolyólag, mert egyszerűen vérzik a szívem látva, hogy hogy dönti romba a politikai vezetés az úgynevezett szocialista és zöldliberális multikulti-fanok és szakszervezetek nyomására az országot.
Az egyik az állami hivatalnokok és általában a hivatalnokok csoportja. Utóbbiak 8-16-ig ülnek benn állami hivatalok, vagy multicégek irodáiban, általában fogalmuk sincs semmiről, a munkájukat a legritkább esetben képesek megfelelően és hatékonyan ellátni, és tárgyalásra tökéletesen képtelenek. Az egyetlen, amit jól tudnak, formulákat kinyomtatni, aláírni és pecsételni. A kék formulát, amivel a piros nyomtatvány igényelhető, azzal pedig sorban állhatok a sárga papírért, satöbbi. Nem is részletezem, mindenki ismeri...
A másik embercsoport, akik szintén mélységes megvetésemet élvezik, az állandóan sztrájkoló, szakszervezeti tag munkás, és a hozzá kapcsolódó szakszervezetek. Utóbbiak folyamatos béremelésköveteléseikkel, és sokszor teljesen irreális követeléseikkel képesek órákra/napokra/hetekre megbénítani egy ország adott szakmai területét (utóbbi héten Németországban pl. a vasúti közlekedéssel tették ezt), és a hivatalnokokhoz hasonlóan teljesen tárgyalásképtelenek, elképzeléseik a valóságtól távol állnak.
Nézzük meg a német helyzetet. Németországban több szakterületen munkaerőhiány kezd kialakulni (mely a gazdaság növekedését jelzi). Idén, Kelet-Németországban például a földekben rohadt meg a spárga, mert Müntefering szocialista elnök nem volt hajlandó időlegesen megnyitni a német munkaerőpiacot lengyel idénymunkások előtt. A belső munkaerővel kell megoldani a problémát - mondták. Nos, és Délnyugat - Németországban leledzem, ahogy az utcákat járom és figyelem a munkanélkülieket, kötve hiszem, hogy az utcán a hányásában fetrengő munkanélküli punk felutazna Mecklenburg-Vorpommern tartományba spárgát szüretelni. (Aratni? Szedni?)
De lépjünk is túl ezen, túléljük, hogy drágább lesz a spárga jövőre.
A héten azonban felvetődött az ötlet, hogy a német munkaerőpiac hiányosságai miatt érdemes lenne az egyébként 2009-ig, ill 2011-ig fennálló átmeneti korlátozásokat a kelet-európai képzett munkaerővel szemben feloldani, hogy képzett, diplomás kelet-európai fiatalok könnyebben találhassanak munkát Németországban. Több cég és szervezet is jelezte már ezirányú igényét.
Nos, erre a szakszervezet felkapja a fejét, és máris verik a nyálukat, hogy "dömpingbérek", meg pestis lesz Németországban, ha lengyelek, csehek, baltiak, magyarok érkeznek dolgozni... és az német nép keserű kiáltása hallik majd...
Tehát összefoglalva a kérdést: analfabéta török köcsögök, akik egész életükben birkát tenyésztettek Anatóliában, és csak a német szociális rendszert terhelik, és németül sem beszélt az oké, az jöjjön. Képzett kelet-európai munkaerő, az maradjon otthon. Neadj isten olyan emberek érkeznének Németországba, akik folyékonyan beszélnek németül (esetleg más nyelveken is), és diplomájuk is van. Fúj, ezek nem kellenek. Ezek még adót is fizetnének...
Na. Ezért utálom a szakszervezeteket, meg a hivatalnokokat.
Egyébként mielőtt bárki is megvádolna, egyáltalán nem savanyú a szőlő. Jól megvagyok egyéni vállalkozóként Németországban (erre az esetre nincs korlátozás)... nem magam miatt írom a fentieket, hanem Németország iránti szeretetemből kifolyólag, mert egyszerűen vérzik a szívem látva, hogy hogy dönti romba a politikai vezetés az úgynevezett szocialista és zöldliberális multikulti-fanok és szakszervezetek nyomására az országot.
És nosztalgiával gondolunk Napóleonra és Bismarckra, akik az efféle tiltakozó, tüntető csőcseléket ágyúsortűzzel bírták jobb belátásra... dehát sajnos azok az idők elmúltak. Ma kérem demokrácia van, amíg be nem vezetnek valami iszlamofasiszta diktatúrát...
2 megjegyzés:
Sosem értettem, miért vagyok németül kiválóan beszélő, szakképzett, büntetlen előéletű magyarként hátrányban a török vengégmunkásokkal szemben.Most akkor mit tegyek, hogy lehetőségekhez jussak, például Németországban? Felejtsek el németül, maszkírozzam magam törökne, vegyem fel az iszlám hitet és máris szívesen látott vengég leszek Némethonban?
Abszurd helyzet, mi?
Friedrich, a szakszervezetek itt Kanadaban is rendszeresen tullonek a celon. Pl. Vancouverben 2001 nyaran a tomegkozlekedes majd' negy honapon (!) keresztul allt, sztrajk miatt. A sztrajkolok meg a hidakat is megprobaltak lezarni, es valakit aki egy oblon egy csonakkal akart embereket atvinni a varosba, ha jol emlekszem megvertek. Amugy a kozalkalmazottak most perpillanat sztrajkolnak.
Montrealban legjobb emlekeim szerint egyszer a szakszervezetek rossz neven vettek hogy nem hivtak meg oket egy varosi megbeszelesre, es faltoro kossal (!) tortek be az ajtot.
Szinten Montrealban a temetkezesi alkalmazottak sztrajkoltak, es akik megis temettek a halottaikat, akik igencsak bunko modon epp rosszkor haltak meg, a sztrajkolok barbar vihogo viselkedesenek voltak kiteve.
Valahol a prerin egy kisvarosban az idosek viragokat ultettek egy to partjan, amit utana a szakszervezet tagjak feldultak, mivel ezzel "toluk vettek el a munkat".
Itt Vancouverben annak idejen a tanaroknak nem tetszett, hogyha egy osztaly elment valahova kirandulni es ment veluk apuka/anyuka is vigyazni a gyerekekre, szoval nem tetszett ez nekik, mivel ezzel a szulok szakszervezeti allast vettek el!!! Leszakad a pofam. Ez volt az az eset, nem sokkal azutan hogy itt kotottem ki, ami alapjan arra kovetkeztetesre jutottam, hogy a szakszervezetek nem a dolgozok vedelmerol szol, hanem valami masrol, a hatalomrol. Ez gondolom szinte mindenutt ervenyes a nyugaton. A munkas arisztrokracia, vagyis ahogy regen hivtak oket Mo.-on (legalabbis anyamtol hallottam ezt a kifejezest, es nem itt szedte ossze).
De ugyanakkor az ido ellenuk dolgozik, mivel egyre tobb ember abrandul ki a szakszervezetekbol. Viszont sajnos elegge nehez oket legyozni, mivel sok helyen (pl. itt British Columbiaban) ha az ember bizonyos helyeken/szakmaban dolgozik, akkor kotelezo belepni a szakszervezetbe, es fizetni a dijat.
Franciaorszagban pl. rengeteget sztrajkolnak a szakszervezetek es benitjak meg az orszagot. De ugyanakkor egy szervezet amit fiatalok alapitottak tuntetest rendezett a szakszervezetek vagy sztrajkok ellen, es mg voltak lepodve, amikor nagyon sok ember (legjobb emlekeim szerint vagy 80 ezer) ment el a tuntetesukre.
Vissza a szakszervezetek elpolitizalasara. Nagy Britanniaban a Union of College and University teachers (vagy mifene) bojkottalni akarja Izraelt. A CUPE (az itteni kozalkalmazottak szakszervezete) ontarioi aga szinten bojkottalni akarta Izraelt (ha valakit erdekel, akkor keressen ra Sid Ryan-ra). Sajnos a szakszervezeteket, amik pedig nagyon nemes celt szolgaltak, teljesen lenyultak a szelsobalos elemek, es ez hosszu tavon nagyon rossz lesz a munkasretegnek (maramennyire meg letezik ez a reteg a nyugaton).
Vili
Megjegyzés küldése