Asszem ezzel a bejegyzéssel végleg sikerül elüldözni (hál istennek) a kurucinfós látogatókat (már aki az Izrael büszke támogatója gomb után még ittmaradt), de valójában csak úgy elmélkedni szeretnék. Gondolkodtam már rajta, hogy az efféle agymenéseknek esetleg egy külön blogot kéne nyitni, de túlságosan nagy a témabeli szórás, így nehéz lenne összefoglalni egy cím alá mindezeket a történeteket.
Arra mindenesetre nagyon jók ezek a bejegyzések, hogy kicsit megtörjük az állandó feszültséget és két ökölrázás között rápillantsunk arra, hogy milyen szép és változatos is ez a mi kis keresztény Európánk, gyönyörű a maga sokszínűségében, úgy, ahogy kétezer év formálta. Igazán van mire büszkék lennünk abban, amit a kultúránkban alkottak őseink.
De gyönyörű a változatosság abban is, hogy mennyire különbözőek vagyunk egy kultúrán belül is.
A mai nap, kedves gyerekek, Romániát szeretném górcső alá venni (mondják ezt így? olyan fura), mégpedig annak apropójából, hogy ma a mosodában rá kellett jönnöm, hogy a román lányok szépek.
Öt lányt ismerek Romániából, ebből négyet személyesen, az egyik pedig egy színésznő. Hogyha ötből öt arányban annyira gyönyörűek ezek a lányok, hogy az egész életemet el tudnám velük képzelni, akkor azért ez az arány nem is annyira rossz. Egyébként onnan jutott eszembe a téma, hogy a mosoda üzemeltetője egy felettébb csinos román hölgy, olyan akcentussal, hogy öröm hallgatni (német nyelvterületen járunk tehát). Ma egy kis smalltalk kapcsán elmeséltük egymásnak, hogy ki honnan jött, stb.
itt azért meg is jegyezném, hogy ő egy déli városból jön, ahová talán kevésbé jut el egymás anyázása, és sok szép történetet mesélt arról, hogy milyen kedvesek voltak velük a magyarok Erdélyben, és hogy milyen gyönyörűnek találja az erdélyi településeket. Úgy gondolom tehát, hogy ha a politikusaink nem heccelnének minket egymás ellen, szerintem mindenki magasról leszarná, hogy mi történt Trianonban lassan száz éve, és már rég egymás kezét fogva táncolnánk a tábortűz körül, énekelve, nevetgélve, stb.
Ezzel az idilli képpel, meg Alexandra Maria Lara (szül. Alexandra Plătăreanu) román származású német színésznő képével búcsúznék mára.
Arra mindenesetre nagyon jók ezek a bejegyzések, hogy kicsit megtörjük az állandó feszültséget és két ökölrázás között rápillantsunk arra, hogy milyen szép és változatos is ez a mi kis keresztény Európánk, gyönyörű a maga sokszínűségében, úgy, ahogy kétezer év formálta. Igazán van mire büszkék lennünk abban, amit a kultúránkban alkottak őseink.
De gyönyörű a változatosság abban is, hogy mennyire különbözőek vagyunk egy kultúrán belül is.
A mai nap, kedves gyerekek, Romániát szeretném górcső alá venni (mondják ezt így? olyan fura), mégpedig annak apropójából, hogy ma a mosodában rá kellett jönnöm, hogy a román lányok szépek.
Öt lányt ismerek Romániából, ebből négyet személyesen, az egyik pedig egy színésznő. Hogyha ötből öt arányban annyira gyönyörűek ezek a lányok, hogy az egész életemet el tudnám velük képzelni, akkor azért ez az arány nem is annyira rossz. Egyébként onnan jutott eszembe a téma, hogy a mosoda üzemeltetője egy felettébb csinos román hölgy, olyan akcentussal, hogy öröm hallgatni (német nyelvterületen járunk tehát). Ma egy kis smalltalk kapcsán elmeséltük egymásnak, hogy ki honnan jött, stb.
itt azért meg is jegyezném, hogy ő egy déli városból jön, ahová talán kevésbé jut el egymás anyázása, és sok szép történetet mesélt arról, hogy milyen kedvesek voltak velük a magyarok Erdélyben, és hogy milyen gyönyörűnek találja az erdélyi településeket. Úgy gondolom tehát, hogy ha a politikusaink nem heccelnének minket egymás ellen, szerintem mindenki magasról leszarná, hogy mi történt Trianonban lassan száz éve, és már rég egymás kezét fogva táncolnánk a tábortűz körül, énekelve, nevetgélve, stb.
Ezzel az idilli képpel, meg Alexandra Maria Lara (szül. Alexandra Plătăreanu) román származású német színésznő képével búcsúznék mára.
valamint
Találós kérdés: melyik filmmel vált ismerté Alexandra Maria Lara a magyar nagyérdemű számára. A beküldők között iszlamofasiszta fatwát sorsolunk ki.
Najó, kicsit súgok:
Najó, kicsit súgok:
1 megjegyzés:
Teccik. :)
És jól leírom románokkal kapcsolatos élményeimet: az egyik jó 10 éve, az IDF nyári táborában volt néhány román lány, erdélyiekkel együtt, és nagy népszerűségre tettek szert. A másik: egy szakmai úton, Bécsben találkoztam egy román hölggyel, aki egy esti borozás alkalmával előadta a dákoromán elméletet.
Politikusaink pedig az orrukig sem látnak. A félelmkeltéssel (a 23 millió román és a vissza akarják szerezni Erdélyt) semmire sem mennek. Romániában a magyar nacionalizmus üzlet lehetne: miért ne kaphatnának teszem azt Vajdahunyadon magyar feliratokat és Hunyadiakat a várban? A bevétel ott maradna.
Megjegyzés küldése